Sangel

Vannak azok az időszakok, amiket az ember egyedül tölt el. Aminek a hosszát sem ő, sem más nem tudja meghatározni. Amikor egyszerűen csak várunk és várunk valamire, hogy talán majd megérkezik a fellendülés.

De akad az a pillanat, amikor ráeszmélünk, hogy az a valami már réges-rég nem jön, és kezdünk félni, hogy már sosem kerülünk ki a várakozás világából.

Nekem eljött ez a pillanat. Rádöbbentem, hogy most már kínkeservesen régóta várakozok. Hosszú ideje toporgok egy helyben. Ami persze nem minden részére igaz az életemben, de a lényegre abszolút.

Persze ne legyek telhetetlen, és ne legyek túl akaratos, és érjem be azzal, hogy legalább a munka terén beérni látszik a termés, amit évek óta művelek, ápolok és rendezgetem. Mert hát bizonyos szempontból most az elmúlt 3 évben összefoglalva a legfontosabb dolog a szakmai előrelépésem volt. És most már nem érzem azt, hogy kötelező, muszáj és csinálnom kell, hogy előrébb lépjek. Hogy feljebb és feljebb lépkedjek azon a bizonyos lépcsőfokon, mert ami biztos az az, hogy sikeresen elértem azt a lépcsőfokot, ahonnan már nem csak a siker nincs messze, de győzelem sincsen.

Nah de azért azt nem szabad elfelejteni, hogy nem egy munkamániás törtető vagyok, akinek mindennél fontosabb a munkája. Én is egy érző lélek vagyok, akinek szüksége van a szeretetre, és az előrelépési euforikus sikerélmények már nem elegek arra, hogy elfojtsam magamban a szeretetre éhező nő szerepét.

Tegnap délután rámírt 'MrKisfiú'. Nagy ritkán, talán 3 havonta egyszer eszébe jutok, és körülbelül két mondattal rámír, és megy is tovább. Mintha csak érzékeltetni akarná velem, hogy ő még azért létezik, és a kis ajtaját akkor sem zárhatom be, bármennyire is én már lezártnak, "bezártnak" tekintem.

- Pasik?

- Volt, de most nincs, vagyis nem nevezném annak :)

- Szóval "dugibarát" ?!

- Micsudiii kérdés

- Jobb, mint én??????

- Chhhhh, Szívem.. Micsoda kérdések

Vágott bele hirtelen a beszélgetésbe.... Semmi laca-faca, csak durr bele a közepébe. Egyszerűen nem hagyott kitérni a válaszadásból....

- Halljam halljam

- Más

-Milyen volt velem, mesélj csak

- Miért?

- Kíváncsi vagyok

- Szívem! Egyszer volt köztünk valami.... Nem lett volna rossz... De egyből véleményt alkotni? Nem tudok. Mert az első mindig másabb, mint a többi... Minél jobban megismersz valakit, annál jobb. Ezáltal honnan tudjam, hogy valójában milyen is lett volna?

- "Próbáljuk" újra, és alkoss véleményt

- Mi van veled? Én úgy emlékszem egy éjszakás numera voltam

- Ez nem ilyen egyszerű

- Miért?

- Senki nem egyéjszakás kaland nekem alapesetben. De te nagyon gyorsan akartál haladni és nekem az hirtelen sok volt. Ezert nem volt folytatás.

- Értelek meg nem is!

- Mit nem értesz?

- Gyors volt, hogy heti egyszer találkozni akartam veled minimum?!

- Nem, de azt akartad h ott aludjak, meg stb

- Én értem ezt is, csak te nem értetted meg azt, amiért akartam. És végül úgyis lett.... Mondtam, hogy azért szerettem volna ha itt alszol, mert úgy nem tűnik csak egy gyors numerának az egész.... És végül mégis annak is tűnt.

- De így sem az volt, beszélgetünk most is! Nincs ezzel semmi gond. Volt olyan csaj, aki az volt, és utána töröltem facebookról, mert neki se volt igénye többre, meg nekem se. Az az egy alkalmas numera!

- Mondom, hogy megértelek. Tudom, hogy te ezt hogy gondolod. Csak tudod hogy milyenek vagyunk mi nők...

- Tudom, kombináltok orrba szájba

Furcsa volt ezeket így olvasni, és azt is, hogy még nem is olyan rég ő ezt teljesen máshogy látta. Mást mondott, és másképpen viselkedett. Ő jelentette ki, hogy ennyi volt, hogy ennek itt vége, hogy ez egy alkalom volt. És én voltam az, aki ezt hagyta, és elfogadta. És inkább játszotta a kőszívű. nem törődöm, vagány csajt, csak hogy ne kelljen még azt se bevallani, nem hogy neki, de még magamnak sem, hogy valahol, valamilyen szinten megérintett...

És aztán folytatta....

- De nem kell , én kedvellek téged, és ez nem is fog változni

- Ohhhhh

- És többre tartalak sokkal, de sokkal, mint egy egyéjszakás numera.

- Most mennem kell készülni, mert elkések a melóból.