Annyiszor, de annyiszor kijelentettem már, hogy vége, és mindig is vége volt. Csak ezt az egyszerű, de szükséges véget mindig meg kellett erősítenem. És úgy gondolom, vagy hiszem, hogy sikerült.
Talán nem is szükséges megemlítenem, hogy kire is gondolok, mert mindenki tudja, hogy "B".
Szombaton volt a szülinapja. Két évvel ezelőtt a szülinapján jöttünk össze. Igaz akkor előbb tartotta, mert kiment nyaralni Miamiba, de úgy azért mégis.
Immár 2 hónapja nem beszéltünk, és sikerült megint csak nem elárulnom, hogy itthon vagyok másfél hónapja. És sikerült nem írnom neki felköszöntő sms-t, vagy mailt. Egyszerűen csak elhagytam.
Nem a legjobb megoldás ez. Mert nem vagyunk mi rosszba, és afféle barátoknak mondható voltunk a végén már, de úgy hiszem a magam nevében, hogy nekem egyszerűbb, ha nem beszélek vele, és nem is tud rólam. Mert akkor nem keres, és én sem válaszolok. Akkor nem fekszem le vele, akkor nem adom át magam néha napján annak, hogy egy kicsit megreccsenjek. Hisz ahogy már eddig is tudtuk, ő már egy másik ember.
Innen most viszlát....
A végtelenbe és tovább!!!
End...............................................
