Sangel

Nem megy. Nem bírom leírni. Nem bírom.... Egyszerűen már harmadjára kezdek bele, de nem megy leírni.... Hosszú-rövid vázlatok lepik lassan el a blogom.... Lehet ez az érzés örökre titok marad.... Még talán számomra is.... Meghallgathatatlan...................................

Soha, soha, soha, soha és sohasem.......... Lehet eljött a pillanat, amikor azt mondom, hogy nincs happy end. Nem volt, és nem is lesz. Csak a látszat tette azzá, ami volt. De a hiányosságok néha túl nagyok, hogy észrevegyük a mögöttük rejlő hazugságot. Nem volt. Nincs. És soha…

Még nem....

Egyedül érzem magam a tömegben. Egyedül érzem magam még a magányban is. Egyedül kelek, egyedül fekszem, még ha nem is vagyok egyedül. Sírva írnám ezeket a sorokat, ha tehetném. De nem teszem, vagy nem tudom, nem is tudom. Vagy csak legbelül nem akarom?! Visszavonulót fújtam. El a…

.... kikészülve.... Ugye vannak a facebooknak olyan titokzatos helyei, amit az ember keres, de alig talál meg, illetve vannak azok a rejtőzködő opciók, amikre az ember nem is kattint rá. Pedig néha érdemes lenne.... A tegnapi nap pont az utóbbi opcióba futottam bele. Az "Egyéb…