Sangel

Érdekes a felfogásom... Tudom... Sokakat nem értek meg és sokak nem értenek meg. De én mindig hiszem, hogy a gondolkodásom reális, legalábbis merem remélni.

Ma felmentem Chat.hu-ra, nem is tudom miért, csak úgy felnéztem másfél év után. Rájöttem a dolgok nem változnak. Mindig ugyanazok a kérdések, maximum már a szexuális éhség nagyobb lett. Ezek megszokottak, de reakcióm rá semmi, hiszem idegenek... Mi várnak?! Nah mind1... Volt egy érdekes fazon. Kérdezgetett, hogy pasi vagy valaki? A végére az jött ki az egészből, hogy elmondtam neki, hogy mi a véleményem:
Hiszem, hogy létezik az igazi, hiszem, hogy megtalálom. Talán már meg is adatott... A blog olvasóim, talán sejtik, hogy Ramy... De őszintén szólva sok idő eltelt már azóta, sok víz lefolyt a Dunán, sokat változtam és ő is sokat változott. Hozzáteszem: Hiszek az Igaziba, hiszek a nagy Ő-ben, de ez nem egy a szerelemmel. Szerelem több van, de Igazi csak egy. Tudom, hogy Ramy nagy szerelmem volt, talán még mindig az is. De azt is tudom, hogy ha a sors úgy hozza, akkor nem ő az Igazi. Egyenlőre nem úgy hozta a sors, hogy tudjam, de hiszem, hogy IDŐBEN meg fogom tudni... Nah mindegy, ezt most hagyjuk...
Szóval... Amit hiszek és akarok: Tudom, hogy meg fogom találni azt, akit kell, és akarom, hogy Ő legyen az. Nem adok lejjebb. Talán ezért sem volt hosszútávú kapcsolatom, mert sosem elégedtem meg a partneremmel, mert legbelül mindig tudtam, hogy nem, ő nem az Igazi. Sok kapcsolatot feladtam már, ami kitarthatott volna évekig, a szerelem is meglehetett volna, de nem hagytam... Mert ez egy kényszeres rögeszmém, nem adom lejjebb az Igazinál. Azt szeretném, ha más lenne, mint az átlag, más legyen a felfogása, és más legyen minden téren. KÜLÖNLEGES, a legkülönlegesebb ember legyen. Romantikus legyen, az ízlése szerteágazó és az életet ne birkaeffektusként élje. Higgyen ő is abban, hogy van Ő, higgyen, hogy több is van, mint egy szerelem.
Egy beszélgetés, ami én vagyok:

Én: én nem tudok megelégedni avval amit kapok, nekem a tökéletes kell, és itt nem azt értem, h tökéletes legyen külsőre vagy belsőre, hanem, h nekem tökéletes legyen, akiben meg van az a plusz, amit szeretnék, nekem nagyon fontos h különleges legyen a társam, de nagyon. Nagyon különbözzön a többi embertől, és erősen tudjon szeretni, szeresse, h kiadom a szeretetem... de sajnos egyre kevesebb az ilyen ember... a művilág vonzó, és sokan szeretik is... sajnos már nincs meg az ami a könyvekben és a filmekben van, azok a hatalmas szerelmek... sajnos én arról nem tudok lemondani... de talán nem is sajnos

Tomi:jahm túl nagy a művilág
holdudvara
a Te szempontodból mi a művilág?

Én:nehéz megfogalmazni, mert én is abban élek... amikor az emberek visszafolytják az érzéseiket, és mint egy bárány úgy tesznek és cselekednek, nincs világuk,hanem egy másikét élik. vhogy nem tudják azt, h mi az érték. nem állnak meg néha megnézni egy virágot, vagy csak szimplán nem néznek fel a felhőkre, mert mindig azt látják, de valójában nem látják, mert nem látják, csak elhiszik...

Tomi:mindig a felhőket nézem:)

Én:észrevetted már, ha sokáig nézed a felhőket , akkor érzed, h a föld mozog és nem a felhők? (mármint azok is mozognak nyílván) de úgy érezni, hogy mégis nem ott fenn mozog igazán vmi, hanem itt lennt alattunk....

Tomi:én ezt akkor érzem inkább ha naplementét nézek
azt kifejezetten szeretek nézni:)

Nah ez hiányzik nekem... Ez az amit senki sem ért... Ezt akarom.
És visszatérve az elejére: Szóval... Bezsélgettem a sráccal és azt mondja nekem, hogy buta vagyok, hogy hiszek a nagy Ő-ben, hogy azt általánosan senki sem veszi észre. Kifejtette, hogy milyen naív és buta vagyok, hogy én ezt így gondolom...
Őszintén szólva, pont ez az a gondolkodás, amit én tartok butának és naívnak... Miért ne hihetném azt, hogy egyszer megtalálom? Miért ne hihetném, hogy Ő lesz a gyermekeim apja? Miért ne hihetném? Miért menjek én is a sok birka után? Én hiszek benne, akkor miért kell elvenni tőlem ezt? Egyáltalán neki miért lesz jobb, ha elveszi? Miért erőszakolja rám, hogy nem létezik? Miért ne hihetném? Mért lennék kisebb rendű, alacsonyabb rendű evvel a gondolkodással? Szerintem ez lenne a reális gondolkodás... Szerintem a romantika a legfontosabb dolog az életben, csak ezt az emberek kezdik elfelejteni... Sajnos... Mert igazán minden ember arra vágyik, hogy romantika legyen az egész élete, csak a mai világ miatt, a mai művilág miatt még maga elött is titkolja az ember, hogy kiméletlenül is szüksége van a romantikára...

De miért nem hihetem?...