Fojtogat a tudat, hogy vagy. Fojtogat a gondolat, hogy mégsem. Elrontottam, elhajítottam. Taszítva védekezek, taszítva élek egy műmosollyal a számon, hogy nehogy tudd, mit teszek. Azt hiszed tudod, pedig nem. Tudod mit gondolok, tudod mi lesz a következő tettem, pedig nem. Játszom előtted, játszom a szerepem, játszok csak mindenki előtt. Sosem tudtad, sosem tudták és sosem fogjátok tudni a valódi okot, a valódi érzést. Egyszer a határán voltam, hogy tudja egy személy. De nincs akkora erőm, se nekem se neked, hogy rávegyél. A legjobb védekezés a taszítás, és nem a támadás. Hagyni, hogy elhiggye azt, amit akar, néha egy mozdulattal,cselekedettel rásegíteni, majd magamba motyogni, hogy mennyire nem ismersz. Se te,se ő, se senki más. Magam vagyok, magam maradtam. Sosem gondoltam, hogy ez a helyes, de mégis ilyen vagyok és ezt teszem. Hallom füleimben a gondolataid, hallom a lelkemben az érzéseid. De mégsem helyesek. Értsd meg, arra vágyom, hogy tudd, hogy érzed, hogy találd ki. De sosem fogod. Ezért nincs Farkas, ezért nincs szerelem és ezért nincsenek érzések. Mert sosem fogsz ráérezni sem, hogy ki vagyok.
Ezért szól minden egy szóról, ezért szól minden egy cselekedetről. Elhagyni. A legértékesebb szó, de közben mégis a legfájdalmasabb…
