Nem értik. Nem értik a plusz jelentését. Ők nem tudják, hogy mi az, mit keresel és azt sem, hogy miért tartod annyira fontosnak. Ők csak átsiklanak rajta, és téged néznek furcsának, hogy miért bolondulsz lassan már meg. Miközben te csak azt az igazi pluszt keresed.
És amikor valakiben megtalálod azt a pluszt, vagy csak feltételezed, hogy megvan benne, rájössz, hogy semennyi közöd sincsen hozzá, még annyira sem, hogy megszólítsd, nemhogy hogy megfogd a kezét, és csak pillanatokra a szemébe nézz és tudasd, hogy igen, te, te ott állsz és te is tudod.
Az a plusz az az ajtó után rejtőzik, amit a legtöbben sosem fognak ismerni. Az a plusz annyira el van rejtve, hogy te is csak néha találod meg. Bár mostanában mintha megismerted volna az utat felé, csak nehézkes a járás oda, és nem mindig van időd végigjárni odáig az utat. Mert az útra csak egyedül léphetsz fel, csak te tudod kinyitni azt az ajtó mások nélkül.
A magányosságot kell felkarolnod hozzá, és egyedül kell belépned vele, hogy igazán ott lehess. Hogy a világ kitáruljon, hogy az a valami hatalmassá nőjön, és te csak egy pillanatra is, de láss. Lásd a csodát, a hatalmat és a mindent.
Lehet, hogy csak a sok magányos óra, vagy a sok egyedül töltött idő miatt érzed ezt, de lassan azt is látod, hogy képes lennél örökké az egyedüllét tengerén hajózni. Lehet már elviselnéd, hogy egyedül lehess. Hogy soha többé ne érezd a szerelmet, a vágyat és az érzéseket. Mert ez az ajtó beszippantott....
Annyira ismerős lett az út felé, hogy képes vagy átgázolni minden akadályon és mindent félredobni azért, hogy beléphess rajta. Mert tudod, hogy nincs több időd. Így is túl sokat vesztegettél, túl sokat pocsékoltál el arra, ami egyáltalán nem fontos. Mert a fontos már az, lassacskán rá is jössz, hogy tudd, hogy ismerd, hogy érezd és lásd azt, hogy ott kell lenned az ajtó mögött.
Ha társra lelnél, és újra éreznél, akkor az érzéseid az utadat eltakarná, és már nem tévednél többé vissza rá. Elpárologna az a plusz, amit még csak most kezdesz felfedezni, az a plusz, ami bármely drognál jobb, ami a fantáziád nem csak hogy megnyitja, de el is repít magával oda, ahová csak szeretnéd.
Ha szeretnéd, megérinthetnéd a színeket, megszagolhatnád a hangokat, és átölelhetnéd a valótlant. Te lehetnél az a kábulat, amit az a plusz okoz. Forróságot öntene rád és hagyná, hogy megfagyj a közepén. Otthagyna, hogy lásd a csodát és élvezd a szerepét az életedben. Hagyná, hogy megmentsd magad és a világot önmagától, hogy színt vigyél oda, ahol csak a fekete létezik, és megfesd a vásznat, ami még csak fehér.
Aztán ha a társ, akire közben ráleltél, eltaszítana ettől a világtól, lehet sosem lennél már boldog. Mert ez a világ csak egyedül létezik. Őt nem karolhatod át, és viheted magaddal oda, ahol mindenki lát. És őt sem viheted oda, ahol egyedül vagy. A kettejük kapcsolata sosem létezett, és sosem fog létezni. Mert aki a pluszt sosem látta, az sosem fogja megismerni.
Hogy létezik-e társas egyedüllét?! A legjobb kérdést teszed fel magadnak. És valószínűleg sosem fogod megtudni. Mert akármi is történik majd az életedben, csak választani tudsz majd közöttük, de kettőjüket egyszerre sosem fogod tudni. És amennyire ember orientált egy lény vagy, hajlamos leszel rá, hogy elvakítson a szerelem, és hagyod majd bezáródni azt az ajtót, amit még most is csak félve mersz ott hagyni, ha hív a kötelesség. Mert sosem tudhatod, hogy mikor nyithatod ki újra.
Az újra csak nagyon ritka. Mert az élet nem engedi, még ha mindennap minden pillanatában ott lennél legszívesebben.
És a legfájdalmasabb az egészben mégis csak az, hogy ezt a pluszt hiába is ismered, mégsem te vagy az az ember, aki viselni is tudja. Neked sosem lesz elég erőd ahhoz, hogy te légy mellette a több és jobb. Az a plusz nem benned van meg, hanem azokban, akik nálad sokkal jobbak.
És hiába feszíted meg az erőd, hiába próbálsz gyakorolni, hiába próbálod kifejezni, neked ez nem megy. Neked csak annyit engedtek, hogy lásd, hogy lásd a pluszt, de nem engedték meg, hogy alkoss is vele. Te csak láthatod....
Egyszer majd választasz, és elbukod....
Plusz................................................
