Miért te vagy a hülye? Miért te vagy a buta? Miért te vagy a naiv, a hiszékeny és a szerencsétlen? Azért, mert elvárod, hogy az emberek őszinték legyenek? Vagy azért, mert feltételezed, hogy amit mondanak neked az igaz? Vagy csak szimplán érzik rajtad, hogy őszinte vagy és ezért elhitethetnek veled akármit?
A sors nem ezt szánta neked, de te mégis ezen az úton jársz. Hiszel a jóban és hiszel a javulásban. De pont ezért vagy naiv. Azért mert elhiszed, hogy akivel megismerkedsz az mindig igazat fog mondani neked és meglátod, ha mégsem. De evvel nagyon nagyot tévedsz. Az emberek arra vannak beprogramozva, hogy hazudjanak. Azt hiszik így könnyebb lesz az életük. Pedig evvel tévednek hatalmasat. Nem lesz könnyebb, sőt nehezebb lesz. És eltipornak evvel a tudattal téged, megkeserítenek és elveszik tőled azt, ami egy kincs lenne.
Kincs?! Áhh már nem is kincs. Hisz ki tekinti annak az őszinteséget? Te igen. De a többi ember? Tudod, hogy nem neked ennyire beszűkült a látásköröd és nem véletlenül mondod ezeket a szavakat a másikra. Hisz volt már elég példa az életedben, hogy ezt mondhasd. Igaz nem vagy öreg sem túl idős. Fiatal vagy, de az életben mindig egyre törekedtél. Hogy adj.
Sosem kaptál, sosem kértél, de mint minden ember, te is vágysz néha arra, hogy adjanak. De egy önző társadalomban sosem fogsz kapni. És te azt sosem fogod kibírni, hogy te ne adj.
Odaadtad a kezed, már a másik kell, odaadtad a lelked, már a szíved kell. Végül odaadtad a töredékét és összetörték. Nem vigyáztak rá. Hisz amit kapnak az nem érték. Már csak az érték számukra, amiért megküzdhetnek, amiért megdolgozhatnak. Pedig te dolgoztál helyettük. Formáltad, alakítottad azt a kis darabot a szívedből, amit tálcán nyújtottál át. Mert elhitted megbecsülik. De nem…
Ezért futsz vissza mindig az erdőben, ezért vagy egy rongybaba ezért fulladsz bele a folyóba. Mert elhiszed, hogy amit hallasz az igaz.
Sajnálom, hogy ezt kellett leírnom….
Felcsillant……………………….
