Miután vasárnap este kaptam két shot-ot a fejbe, gondoltam megvigasztalódom 'B'-vel, és elhívtam pancsizni hétfő reggel.
Egész jól éreztem magam, már rég volt ilyen "jó". Bár túlzásokba ne essünk, még mindig furi volt csókolni, és már a hatalmas izmos teste is túl nagynak tűnt. Elszoktam már tőle. De jó volt. Tényleg.
Aztán ez volt két hete, és a hétfőből kedd lett, én meg nem tudom elviselni a nincstelenséget, így felmentem állást keresni a hirdető oldalakra. Elküldtem vagy 10 helyre az önéletrajzom, és vártam.
Vártam és vártam és vártam. Egy teljes napon át vártam, és kezdtem kétségbe esni, hogy én mégsem kellek sehová. Aztán másnap végül 3 helyről is hívtak, abból kettő interjúra el is mentem. Amiből egy élből felejtős volt és a másik pedig a jelenlegi helyzetemben álmaim melója lehetne.
Lehetne, de még mindig nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz-e, vagy sem. Mert aztán a szerdából szombat lett, és csináltam egy próba festés-melír-vágást és szakmailag meg is feleltem. A második kör 25-én lesz ( tessék szurkolni :) ), és majd meghalok, míg kiderül, hogy mi is lesz.
Aztán azóta eltelt egy hét, és ma megérkezett hozzám látogatóba "mikulás bácsi", én meg számolgatok... Számolgatok, mert a családban akkor is jön "miki bácsi", ha már a kis pici befészkelte magát....
Mivan, ha? Mi lenne, ha én terhes lennék? Mi lenne, ha éppen pont 'B'-től lennék az?!
Egy fél pillanat alatt át is futott rajtam, és most már konkrétabban, mint régebben. Most már a lapok közt ott van, és mivel az egyéb shot-jaim miatt nem igazán kell izgulni, azért mégis bennem van a para, mert mi van, ha mégis?! Ha az a pont két héttel ezelőtti "vigasz fürdő" betalált?
Nah jó! Tudom, hogy nem. Ezt az ember fia érzi. És tudom jól, hogy ilyenről szó sincs. Csak a gondolattal játszom.
Mert 'B' a lehetőséghez képest elég jó lenne. Szép gyerekünk lehetne, de tényleg nagyon szép, és viszonylag jó adottságokkal, ha mindent a jó helyről örököl. Anyagilag sem lenne túlzottan gondunk, és még észt is kaphatna, nah meg neveltetést. De a többi?!
Nem akarnám eldobni ezzel magamtól a lehetőséget, hogy mégis legyen egy apja a gyermekemnek. Mert 'B' nem lenne az, csak hétvégi, és különösebben én sem akarnám. Nem akarnám, mert már rég nem vagyunk egy pár és már nem is leszünk, legalábbis részemről biztosan nem.
És ha mi lenne, ha? Pont most törném kerékbe a karrierem? Pont akkor, amikor "mi lenne, ha? összejönne a másik 'álmaim melója', a következő lépcsőfokom, a kinézett következő utam. Feladnám, és egy senki lennék?
Nem bírnám, és azt sem, hogy ilyen fiatalon beadjam a derekam.
Nah de ott a következő kérdés, mi lenne, ha? mégis terhes lennék? El merném vetetni? Vagy megtartanám? Erre a kérdésre annyira nem tudok válaszolni. Át sem tudom gondolni. Nem tudok pro s kontra érveket felhozni, hogy mi lenne a helyes.
Mert én nem igazán vagyok oda az ötletért, hogy elvetessem. Hisz az is csoda lesz egyszer, ha teherbe esek. És ha most csúszna be és elvetetném, akkor lehet soha többé nem sikerülne. Ezt meg merném-e kockáztatni? Nem tudom.
Annyira nehéz döntés lenne, mert a kockázat most már lassan nem csak egy egyszerű sansz, hanem a jövőm.
Nah jó. Amúgy majdnem 99%-ig biztos vagyok benne, hogy csak én egyedül vagyok önmagamban. És amúgy meg 'B' sem akarna több gyereket. Szerintem a meglévő kettő is bőven elég neki.
Szóval a két 'Mi lenne, ha?' kérdésemből azt szeretném, ha az egyik most valóra válna. Lehetőleg a munka oldala....
Most még.........................................................
