Álomőrült
Nyitod szemed, keresve őt
Veszíteni fogsz, ha nem leszel felnőtt.
Szíved dobban, ajkad rezdül,
A játékába már beleőrülsz.
Elhagyott a szép és a jó,
Mégis küzdesz, míg látod a valót.
Az álmaid elvette, mégis jelen van,
Gondolkodni sem bírsz, hogy ha elhagy.
Megjelent. Megint csak megjelent,
Pedig most védekeztél, felejtetted.
De a sors valamiért próbára tesz,
Nem hagy és nem is fog, míg nem nyersz.
De hisz csak egy buta játék, mi volta,
A szíved törte és eldobta.
Földön csúszva szetted össze darabjait,
Ragasztottad, gyógyítgattad maradványait.
De akkor miért? Teszed fel a kérdést megint,
Miért nem hagy, ha hagytad, hogy veszíts.
Igaz még visszaszámolsz, és rejtve keresed,
De ezek már az útórezdülések.
Hajnal pirkad, izzadság cseppen,
Szíved zakatol, kezed remeg.
Őt láttad, nem mást, csakis őt,
A karjaiban voltál, mint egy hercegnő.
Ez is csak mese, mi körülötte fordul,
Már máshol jársz, ez nem az az út.
Feledd hát, mi volt, ki volt,
A lehetetlent is töröld, az mindent megold.
Kétségek, rosszullét, hasztalanság,
Nehéz, de büszkén felállsz.
Remeg térded, sóvárogsz,
Nem tehetsz már mást, csak várakozol.
Szeretve élj, gyűlölve halj,
Megtett már mindent, hogy feladd.
A hiány a legnagyobb bűne, mit csak adhat,
A szerelem várakozásával csaljad.
