Körbe nézel. Nem látsz semmit. Csak a megszokott tárgyakat. De mégis érzed, hogy minden más körülötted.
Valami motoszkál az agyadban. Folyton súgja, hogy merre menj. Felcsendül egy kacaj barátnőd torkából, mégis csak ránézel és továbbmész. Nem! Nem ez az a valami, ami most mindenképp más, ami mindent mássá tesz.
Órákon át csak lődörögsz, céltalan keresed a megfoghatatlant. Már-már görcsösen csak erre tudsz gondolni. Csevegsz, de mégsem hallod mit is ejtesz ki a szádon. Olyan megszokott. Nevetni próbálsz, mégsem eszmélsz fel rá, hogy csak egy kis görbét sikerült formálnod ajkaidból. Lassan már feltennék a kérdést a körülötted lévők, hogy mi lett veled. De te mindig egy újabb témaváltással eltereled a figyelmüket.
Mi is lehet az, ami megváltozott? -csap fel benned a kérdés folyamatosan. De nem találod. Megfogod a szál rózsát, amit egy éve kaptál az akkori szeretődtől, csak állsz és nézed, hogy miért van még meg. Ez lenne a legcsekélyebb kérdésed önmagad felé, de most valamiért nagyon érdekel. Visszagondolsz a régi szép emlékekre, majd eszedbe jutnak a frissen hasított sebek, mit nem rég okozott az elválásával.
Nem ez a megfejthetetlen változás. Ezt már megszoktad. Megszoktad a fájdalmat, amit egy elhagyott nő érezhet, amikor elhagyják. Ez most nem is érdekel, mert elég a cigarettád, amit a hamutálban hagytál. De mégsem mozdul a lábad. Ott állsz és szorongatod azt az egy szál rózsát. Mintha az lenne a kulcs. A két függőséged között állsz.
Felkapod a tekinteted a kezeid közül, próbálod letenni a rózsát, majd a tükörbe nézel. Meglepődsz. Látod magad, hogy mennyire erőszakosan fogod azt a szál rózsát. Nincs ember a földön, aki azt most ki tudná venni a kezedből. Pedig sürgősen el kéne engedned. Mert itt a pillanat, amire eddig vártál. A változás.
Új szakaszt fog venni az életed. Annyit tapasztaltál már, főleg a legutolsó évedben, hogy akárhol, akármikor megcáfolod önmagad, és taktikával karöltve mást csinálsz, mint, amit az eszed, illetve az ösztönöd súg.
Lehet itt hibázod el??
Rakd le a rózsát, mert az örökre tövises marad, ahogy a szíved is....
Fellázongsz...............................
