.... csodák!
Nagy nehezen pénteken végre sikerült eljutnom az állásinterjú 2. körére, és az izzadt tenyértördelés abbamaradt, a légzésem normálisra fordul, amikor igazán tudatosult bennem, hogy mit is mondtak nekem az elbeszélgetésen.
Felvettek! Már csak a szombati felmondás maradt, és az összecsomagolás. Bár nem ment olyan könnyen, és eléggé megnehezítettem az előző munkahelyem sorsát, de....
.... megnyomorítók!
Nem is értem, hogy hogy merészelték megtenni velem azt, amit 3 hónapig elviseltem. És azt sem tudom felfogni, hogy ezt a többiek tűrik. Hogy képesek elviselni, hogy a SEMMIÉRT dolgoztatják őket, és dolgoztattak engem is.
A probléma ott kezdődik, hogy ha már több, mint a 8 órás beosztást ledolgoztatják velünk, akkor minimum a 8 órás minimálbért adják meg. Ha 6 óránként van két szüneted, akkor 2 óránként, akkor is hadd menj ki szünetre, ha a vendég ott vár. Mert mindenkinek vannak szükségletei, és senki sem hal bele röpke plusz 5 perc várakozásba, és még a dolgozó is jobban teljesít, ha csak egy 5 percre is, de lazíthat.
Ha már nyitva van az üzlet hétvégén is, akkor hadd legyen már egy hónapban egy szaros hétvégéd, amit nem ott töltesz, ha már a törvény is előírja.... Persze a 3 hónap alatt egy sem volt... És még ráadásul a 3 hónap alatt kétszer volt olyan, hogy két szabadnapom egymás mellé esett.... Az is egy húsvét volt, és az egyik hónap utolsó napja, és a másik hónap első napja.... Hagyjuk már.... Nem is értem, miért nem mernek a többiek lelépni!
Zsarnokok, kihasználók, megnyomorítók!
.... valóra vált álmok!
Mély vízbe dobott az új munkahelyem, és azonnal kezdenem is kellett hétfőn. De nem bántam. Nem bántam, mert egyelőre kijelenthetem, hogy egy ilyen munkahelyről álmodtam.
Megbecsülnek, van szabadidőm, bőségesen megfizetnek (jó azért ne essünk túlzásokba, csak a múlthoz viszonyítva gondolom), nem zárnak szabályok közé, illetve nem irreális szabályok közé, nem kell értékesítenem, csak ajánlanom a vendégnek, ha úgy gondolom, hogy szüksége van rám.
A végtelenségig tudnám talán sorolni a pozitívumokat, amiket az új helyen tapasztalok, és azt hiszem 100%-ig meg vagyok elégedve magammal, hogy helyes döntést hoztam!
.... irigyek!
Aztán hallom én a környezetemben élő fodrászok hangjában, hogy irigykednek, és féltékenyek, hogy nem tudnak csak úgy tisztán örülni a sikeremnek. Vérszemet kapnak, hogy persze mert nekem sikerült... Tisztelet persze a kivételeknek! :)
De vannak azok, akiknek elmeséltem, hogy milyen jó helyre kerültem, és hallom, hogy azt gondolják közben, hogy ők sokkal jobb fodrászok, mint én, régebb óta is dolgoznak a szakmában.... Én meg szánt szándékkal ellegyintem a gondolataikat, mert ha igazán akarnának változtatni az életükön, akkor megtehették volna már ők is.
Nekem sem az ölembe pottyant. Megküzdöttem érte. Nem mondom, hogy olyan sokat kellett volna küzdenem, de azt mondhatom, hogy én mertem kockáztatni, és bevált. Ha ők is kockáztatnának, akkor nekik is beválna!
....gyávák!
Mióta eljöttem, folyamatosan tartom még a kapcsolatot a volt munkatársakkal, és próbálom sulykolni beléjük, hogy jöjjenek el! Hogy merjenek ők is kockáztatni, mert beválhat! Sikerülhet nekik is elkapni egy jó állást! Főleg 'MsPicilány'-nak! Régóta fodrász, és jó is a szakmájában, túl régóta is van a "kizsigerelő" cégnél, ami nem csak egy-egy fodrászt tesz tönkre, hanem már tönkre tette az egész fodrász szakmát, a franchise módszerével....
Aztán ott van 'MrBu'. Elméletben hozzánk majd nyáron szeretnének még egy embert felvenni, de mindenképpen fiút. És arra gondoltam, hogy ha sikerül, akkor beprotezsálom őt. Mert nagyon jó a szakmájában. Nagyon jó abban, amit csinál, csak a hozzáállásával vannak problémák még. MÉG!!! Még, mert nem tudom hagyni veszni a tehetségét! Túl jó ő ahhoz, hogy a "kizsigerelők"-nél maradjon!
....nívós helyek!
A cég nevét nem árulom azért el, de azt megsúghatom, hogy eléggé nívós hely. Több barátnőm ujjongva vette az új munkámat, hogy " Úúúúú, lesz egy barátnőm, akiről elmondhatja, hogy ott dolgozik! " Ami nagyon is jól esik. Mert ez már elismerés. És bárhonnan is nézzük, fiatal fodrász létemre, ez eléggé egy jól sikerült lépés, harc volt!
Mert mások szerint ezt már lassan megérdemeltem....
Álmodtam........................................................
