A tökéletes bőrkabát megtalálása százaléka a populációnkba igen alacsony, én mégis megtaláltam.
Az én alkatomra találni valami jó göncöt nem a legegyszerűbb, mert pont egy kicsivel vagyok nagyobb a "vékonyakra szabott" boltokban található legnagyobb méretnél. Ezáltal ha találok valami értelmeset, akkor vagy feszül rajtam, vagy marhára nem néz ki jól rajtam, mert nem rám tervezték.
Így voltam a bőr/nembőrkabikkal is. Sehol sem találtam olyat, ami megfelelt volna nekem, vagy méretben, vagy árban, vagy akármiben, de nem volt jó.
Aztán az éveken át tartó keresgélés után idén nyáron elhatároztam magam, hogy: - Jó-jóóó, okéé, bemegyek a turiba. Igaz nem szeretem, de ott mindig, mindenki talál valamit, ami egy kincs - Így én is belátogattam. Nem mondom, hogy túlzott rajongással mentem a sorok között, és azt sem mondom, hogy nagy kedvem lett volna minden héten az új árukat átnézni, de rávettem magam, hogy havi 1x minimum benézek, hátha én is megtalálom a kincsem.
Pár hónapos próbálkozásaim meghozták a gyümölcsét, és sikeresen rátaláltam életem eddigi legjobb bőr/nembőrkabijára.
TÖKÉLETES! Mintha még sosem hordták volna, sehol egy folt, vagy szakadás, öve megvan. Méretben mintha rám varrták volna. Hosszra pont addig ér, hogy a derekam és a "belem" nem látszik ki és ápol és eltakar feelingbe nyomja. Tökéletes!
Így aztán le sem lehet rólam szabadítani, imádom, és szinte már megkönnyezem, hogy túlmenően mindenkinél jobb kabátom van. Mert tényleg! Még nem nagyon láttam ennél jobb kabátot. És nem csak azért, mert az enyém, és mert jó, hanem tényleg olyan dream szerű. Amiről mindenki álmodja, hogy egyszer ő is talál egy ilyet.
Így hozta a sors, hogy azóta boldogabb vagyok. Merészebben megyek ki az utcára, és milliószor több bókot kapok. Mint tegnap is.
Éppen a "Lidliben" sétálgattam anyuval, mikor két idősebb bácsika beszélgetését elcsípve rájuk néztem. Nah nem is kellett több. Az egyik "beszédesebb" bácsika az egész Lidliben üldözött, hogy mosolyogjak rá, és a szemeim, és hogy nálam alszik. Hogy csináljak neki reggelit, és hogy álmaiban egy ilyen gyönyörű nő készíti a reggeli omlettet neki. Persze az egész Lidli minket nézett, bárhová is mentem, az árgus tekintetek engem néztek és mosolyogtak rám, jelezve, hogy IGEN, ők is hallották a bácsikát.
És igen! Tényleg boldogabb vagyok, mióta megleltem. Mert persze nem ettől kéne függővé tennem a boldogságom. De aki már talált magának olyan "igazi" ruhát, kabátot, cipőt vagy bármi hordható kiegészítőt, az tudja, hogy ilyenkor még a nap is szebben süt, ha viseljük!
Néha egy kis kabát is közrejátszhat egy kis boldogság elcsípéséhez....
Szerelem.............................................
