Tiesto: I Am Strong

Még számomra is egy új száma, de már most tudom, hogy benne lesz a top listában. Ezáltal most egy idézet jut róla az eszembe....

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.

Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.” (HamiaLinda)

"" Fájsz.... 

2011.01.28. 10:53 

Ezt az idézetet már egyszer kiírtam, pontosan "B" szülinapján, miután szakítottunk véglegesen, rá 10 napra. De akkor csak az idézet első részét találtam meg. És akkor, de akkor tényleg az első része kellett nekem. Nem tudatosan, nem akaratosan, csak az 'kellett'. 

Most valahogy, ahogy rátaláltam erre a számra, és megtaláltam a második részét az idézetnek, most a második részét érzem, hogy hozzám tartozik. 'Ahogy jön, úgy tovaszáll'.

Megint a szokásos dilemmával játszom. Hogy most már megint mi a búbánatot érzek?! Olyan igazán furcsa volt a tegnapi napom, és emiatt csak ezen tudok agyalni. (nem mintha máskor nem, de most valahogy más....)

Lelkiismeret-furdalásom volt folyamatosan azért, hogy "B"-t állandóan szekíroztam, bántottam, bántóakat mondtam, csúnyán beszéltem és gonosz voltam. Minden egyes találkozásunk előtt megfogadtam, hogy ma "jó kislány" leszek, és normálisan viselkedem majd. De sosem sikerült. Mindig kihozta belőlem a kisördögöt, csak hogy érezzem, hogy egy kicsit most neki fáj. Sosem tudtam uralkodni magamon. De tegnap....

Tegnap olyan furi volt minden. Hozzátehetem azt, hogy azért, mert más volt a helyszín, mást csináltunk, és végül is olyanokat csináltunk, mint régen. Nem romantikázásról volt szó, csak a kocsijai intézésénél voltam jelen, ügyintézés. Amit régen midig velem csinált, mert legalább akkor is együtt lehettünk. És lehet, hogy ezek a régi emlékek szakították át azt a gátat nálam, hogy végre kedves legyek vele. Meg is próbáltam felvidítani, mosolyogtam folyamatosan, csak úgy, mint régen, csacsogtam össze-vissza, és erre pontosan akkor jöttem rá, amikor végre valamiről beszélgettünk, és nem csak kérdezz-feleleket játszottunk.

Egy-két pillanatban olyan is volt az egész, mint régen, de az a kis valami, amit nem tudok meghatározni, az pontosan ott volt, hogy a jelenben tartson, hogy véletlenül se essek át a ló "félelmetes" oldalára. De átkukucskáltam, nem bírtam ki, hogy ne legyen kíváncsi, és nem esett jól. Nem esett jól, mert mindig ott volt az a hülye kis szócska: De!

És most emiatt a váratlan hiányérzettel nem tudok mit kezdeni, és megint csak a padlón érzem magam, mert ott van a DE! szócska. És nem azért van ott, mert el akarnám rejteni, hanem azért, mert mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy ez nem jó játék, és megint megsebezhetem magam.

Lehetséges, hogy ezt a játékot most már tényleg abba kellene hagynom. Igazán abba kellene hagynom, mert nem jó játék, és mind a ketten már teljesen más életet élünk. Lehet, hogy most tényleg úgy kellene egyedül hagynom, hogy nem térek vissza az életébe, lehet, hogy minden érzést törölnöm kéne ténylegesen, nem csak rácsukni egy ajtót, hogy véletlenül se térhessen vissza. Lehet dobni kéne a "múzsám" és nem írni tovább, hogy ne kelljen őt tovább a tarsolyomba hordozni.

De félek! Egyszerűen rettegek ettől. Annyira, de annyira utálok "nem érezni". És esküszöm jól esik ez a fájdalom, maga a hiányérzet, hogy legalább abban a kis váratlan pillanatban is érzek valamit.

Rettegve élem pillanataim, hogy lesz egyszer megint olyan, amikor "Üres" leszek....

Félelmetesen...........................