Tiesto: Do you feel me
As darkness comes you sleep alone
I watch the world I've always known
Turning the corners of your mind
And I look, focus on your smile
Nem most, nem tegnap, sem holnap. Valahol máshol rejtőzöm.
Hiába keresem, kutatom, nem találom önmagam. Elrepít az élet, elrepülök mellette, vagy repülhetek vele. De az itteni idő mégis egy hullámzó tengeren úszik. És én nem vagyok a csónakban, amin még sziklaszilárd a talaj, csak ingatag.
A félelem nem más, mint rettegni a valós rádöbbentéstől, hogy képtelenek vagyunk egyedül lenni. Félek, bízom, bizakodom és remélek.
Sokak vesznek körül, még sincs senki sem, aki valójában értené, hogy hol vagyok. Mint ahogy látni látnak, de hallani, nem hallanak. És ez nem az ő hibájuk. Csak még én sem értem, hogy mit akarok mondani. Így nem is fogom elmondani míg csak a fejemben él a gondolat, míg összetetten írni sem tudok róla. De az egyetlen szó, ami folyton követ, az a magány.
Még nem vagyok magányos, talán kilométerekre vagyok tőle, de lehet, hogy csak centikre, nem látom, nem tudom, nem érzem. De érzem, hogy követ, jön, és felbukkan egy-egy árnyékomban.
Csönd.
Csak a sötét, halk csönd vesz körül. Nem is értem, hogy hogy hallhatják egyáltalán a hangom?! Hogy láthatják lelkem?!
Sehogy.
Ki szeretném, illetve akarom engedni magamból azt a sok információt, amit valami mindig megbuktat, és sosem bukik ki a számom....
Nyújtózkodás.....................................