Amikor úgy érzed, hogy valami rossz fog történni.

Nem tudod megmagyarázni, hogy miért és miképpen, csak érzed, hogy lassan vágtat feléd az érzés, hogy már nem vagy ott, ahol kellene. Érzed a következő eső szellőjét, azt a furcsa illatot, amit csak abban a bizonyos helyzetben érzel, hogy apránként de biztosan el fogsz ázni. Menekülés persze már nincs a rongyos, ázott életedből, csak próbálod keresni a szárazság kellő, de nem szükségszerű vágyát.

Azt hiszed, hogy megmenekültél. Hogy sikerült partot érned a szabadság hazájában, de megint csak le kell huppannod a földre, hogy ráeszmélj, ez még csak a kezdet. Hisz még csak a szellő kezdi csapkodni arcod melegét, még csak a felhők lágy szürke fellege vonul feléd. Még mindig nem értél partot.

Lassan felkelsz és gyorsabbra veszed az iramot, szednéd lábaid a másik irányba, mégis valami visszatart. Az a valami a sötétebbnél is sötétebb felhők közt. Ott, ott fenn valahol lát valaki. Téged?! Ugyan csak szeretnéd azt hinni.

Hirtelen sikoly törik fel torkod mélyéből, mely megijeszti az otromba madarat, mely pont téged vélt felfedezni. Hát ez az a valaki. Vagy éppen valami?! Fekete, vagy immár fehér valójával próbál meg taszítani téged, hogy hunyj szemet a múlt a fölött, és találd meg az ingatag talaj közt, az egyetlen járhatót. De még mindig csak az a fránya sikoly kúszik egyre feljebb és feljebb torkodon.

Nem lát senki. Nincs is ott senki. Már a madár is elszállt, a lelkek is nyugodtak. Vihar előtti csönd.

Lassítasz. Próbálod lassabbra venni lépteidet, hogy a csend körülötted megmaradjon. De ehhez el kell áznod, hisz a lágy szürke felhők helyét már a vad, kavargó fekete felhők veszik át. Folyamatosan keveredve a lágysággal. Azt hinnéd, tompulnak egyszeriben a felhők, és mint meggondolva, tovaszállnak. De egy sem gondolkodik, ahogy már te sem.

Szépen, kifinomultan már véglegesen leülsz a földre, már nem érzed, hogy imbolyogna, már csak úgy próbálsz megtenni mindent, hogy elfogadják, hogy ez a te utad. De nem a tiéd.

Ázva, fázva, halva egy kicsit várod, hogy elszálljon fejed fölül a valótlanság vihara....

Reménytelenség.............................