- Szia! Kérhetnék egy .. utolsó szál cigarettát?

- Tessék.

........

- Csak tudnám, hogy mért nem tudom megtenni az utolsó lépést.....

- ??? Minek????? Fölösleges!

- De...

- Nincs de!! Ennyire gyáva vagy?

- Nem, de azt hiszem már elég volt..

- Van családod?

- Elváltam, van két gyerekem, de....

- Nincs de! Önző vagy. El sem tudom mondani, hogy mennyire. És velük mi lesz?

- Igazad van. De....

- Mondom, hogy nincs de. Egy önző gyenge alak vagy. Egyáltalán mi értelme lenne? Mi lenne a gyerekeiddel? Minek???

- Én már éltem eleget...

- Nincs olyan, hogy elég. Az életből sosem elég.

- De...

- Nincs de!!! Azért mert az életedben most nagyon lenn vagy, az nem jelenti azt, hogy ott is kell maradnod.

- De már megéltem a "fent".

- És az még mindig nem jelenti azt, hogy nem lehetsz újra fent. Csak nézőpont kérdése, és leginkább akaraté. Kezdj valami újba. Csinálj olyat, amit eddig még nem. Sírj, nevess, kérj bocsánatot, még ha nincs is igazad. Mindig újra lehet kezdeni.

- De már nem tudom helyrehozni négy év elcseszerintését.

- Akkor ne hozd rendbe. Mondom. Kezdj valami újba. Nézd ők is futnak. Fuss te is. Vagy menj el egy filmre a moziba. Menj kirándulni, vagy olvass....

- ... Igen, mondjuk olvasni szeretek.

- Hát akkor olvass el egy új könyvet, vagy újra  a kedvencedet. Te egy jól szituált ember vagy. Meg vagy borotválkozva. Szépen vagy felöltözve. Nem is értem.... Nem értem, hogy hogyan is merted ezt gondolni... Eldobnád az időd... Tudod, hogy mennyi ember odaadná a lelkét is azért az időért? 

- ...

- Ne légy ennyire önző. Tudod nekem is voltak elég rossza napjaim, de egyet megtanultam a Rocker korszakomból. Volt egy suhanc, egy kis csöves punk fiú, aki azt mondta nekem, hogy csakis azért nem lesz sosem öngyilkos, mert aki az akar lenni, az gyenge. Gyenge az élethez. Te most itt nem lehetsz gyenge.

- De már nem tudom visszacsinálni. Én rontottam el.

- Mit rontottál el??

- Tudod mi elváltunk régen a feleségemmel, ami nem is baj, mert nem illettünk össze. Azután megismerkedtem életem szerelmével.... És nem figyeltem oda rá. És megelégelte. És most már nem tudom visszacsinálni.

- Egy nőért??? Te normális vagy? Tudod, a nők olyanok, mint a buszok. Ha nem éred el, vagy lerobban, nem kell félni, jön a következő. És ha akarod, akkor neked is jön majd. Talán egy egetrengető szerelem.

- Öreg vagyok. Az apád lehetnék. 

- Szerelemben nem számít a kor. Sőt semmiben sem számít a kor. Mindig van esélyünk egy újra.

- De én már megéltem, amit kellett már. Sőt... Annyi mindent végigéltem fiatal koromban....

- Hát akkor most ezeket a szép emlékeket elrondítanád ezzel? Ne tedd....

- ....

- Nah de most komolyan. Most tényleg ennyire önző leszel, és hagyod, hogy nekem legyen lelkiismeret furdalásom, hogy nem sikerült lebeszéljelek róla? Ne máár. Most tényleg?

- Honnan vetett ide a sors elém? Hogy kerültél te ide?

- Én nem tudom. Te jöttél ide hozzám.

- Persze én jöttem.... De már napok óta keresem a helyet, hogy hova ugorjak. Sokat már meg is néztem közelebbről, hogy biztos legyen.

- Nah jóóóó, ezt most fejezd be. Megadom a számom. Inkább hívj fel egy rosszabb napodon. De most eredj. Szállj fel a hévre és indulás haza.

- Rendben.

- De aztán meg ne merjem tudni, hogy a Lágymányosi-hídnál leszálltál.

- Nem is tudnék.

- ??

- Már azt sem tudom mi a neve... Rákóczi-híd, Közvágóhíd, vagy valami ilyesmi. Nincs már Lágymányosi-híd.

- Jah tényleg... Nah jólvan. Nekem mennem kell. De aztán haza menj, és örülj a holnapnak. És ne merészeld ezt megtenni a lelkiismeretemmel :D

- Rendben. Szia!

- Szia!