Azt hiszem most már megér egy sztorit az "ExxBFF" ügy.
Tudniillik, hogy nekünk volt egy nagyon erős, hosszú barátságunk, amiben minden klappolt, de a fiatalkori énünk miatt néha úgy éreztem rivalizál velem egyes dolgokban. Mára már tudom, hogy ő meg pont fordítva érezte ezt. Szóval egál :)
Ez a kapcsolat évekkel ezelőtt tönkrement. Leginkább úgy érzem, hogy "ExBFF" miatt. Talán 1-2 évig nagyon rosszul viseltem, rosszabb volt, mint egy szerelemtől elbúcsúzni. Legbelül reménykedtem, de tudtam, hogy nem fog visszatérni. Haragudott rám. Haragudott az egész világra. Rengeteg düh és harag volt benne. Ami leginkább családi háttere miatt volt.
1-2 évre a barátságunk végére sikerült őt elfelejteni, és továbblépni. De tudatlanul is csak bajlódtam a barátságokkal. Jöttek-mentek, néha maradtak, de mindig dobtam őket, mert egyik sem volt az igazi. Azután szépen lassan kialakult a három legjobb barátságom. "MsPrincess", "MsG" és "Huss" lett a végleges 3 legjobb barátnőm.
3 ember kellett ahhoz, hogy pótoljam "ExBFF" barátságát. Mert mind a hármójukban volt egy-egy dolog, ami a legjobb barátokká tette őket. Míg "ExBFF"-ben minden megvolt. De ahogy telt-múlt az idő erre már nem is emlékeztem. Felépítettem egy teljesen új kapcsolati rendszert, sok mindenben változtam, és sok "rossz" tulajdonságom helyére jöttek másabb és másabb tulajdonságok.
Aztán 2011-es évi szülinapomon megtört a jég és több év után találkoztam "ExBFF"-fel. Erről írtam is akkor egy bejegyzést:
http://sangel.blog.hu/2011/12/02/vegtelensegig_orokre_12#more3431273
Azóta beszélünk és az idő múlásával egyre többet találkozunk.
Talán szeptemberben tört meg a legjobban a jég, és mostanra már az egész jéghegy eltűnt. Nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk. Visszatért a "régi" barátságunk főbb alapkövei.
A két ünnep között átjött hozzám és letepert az ágyon, megcsikizett és lefogott, mint két óriási gyerek úgy visítottunk a "harc" közben. Aztán az ölembe dőlt és csak néztünk előre.
Emlékszem. Vele imádtam hallgatni. Olyan varázslatos volt a csend kettőnk közt. Azok voltak az elmélkedés percei. Egy pillanatra sem volt gond, ha nem szólaltunk meg. A kínos csend nálunk nem létezett.
Az a legjobb és egyben tényleg a legszörnyűbb ebben az egészben, hogy félek tőle. Anno nagyon megégettem magam vele, és félek, hogy megint megtörténik. Próbálok okosabb lenni, de ha úgy hozná a sors sajnos gerinctelen módon, de a jelenlegi 3 legjobb barátnőmet lazán hajítanám őérte. Ami egészen valószínű, hogy nem fog soha megtörténni. De mégis...
Mintha valami helyrekattant volna. Minden egyes problémámat elfelejtem mellette. Nem érzem azt, hogy ne akarnék vele lógni. (Sosem éreztem ezt mellette, hogy nem lennék rá kíváncsi... Míg a mostani barátnőimmel...)
Szégyellem magam. Mert ronda dolog így gondolkodni azokról az emberekről, akik ott voltak mellettem a bajban, míg "ExBFF" sehol sem volt. De amikor az ember tudja, hogy: IGEN, Ő AZ IGAZI, akkor képes mindent feláldozni ezért.
Mert persze fiatal vagyok, és még sok van előttem, de ennyire biztos sosem voltam semmiben, minthogy igen, Ő az IGAZI legjobb barátnőm. Mindenki más csak utána következik.
Jelenleg csak "MsPrincess" érzi a "bajt". Mondta is már "MsG"-nek, hogy dobtam a csontját "ExBFF" miatt. Ami talán egy kicsit igaz. De amíg valaki nem ad ultimátumot, addig egyikőjük "csontját" sem dobnám, mert ezektől függetlenül nagyon-nagyon szeretem őket.
Még sok víz le fog folyni a Dunán, de nagyon remélem, hogy most már örökre BFF és nem ExBFF lesz "ExBFF"....
Lelkitársam........................................
