A 3 írás mentes napon nagyon elgondolkodtam, hogy egyáltalán van-e értelme annak, hogy továbbvigyem a "kapcsolatunkat" akármilyen formában is.
Mivel "MrKisfiú" még nagyon kisfiúcska, így a kapcsolat ellen döntöttem. Viszont mást még ettől függetlenül ki lehet hozni a dolgokból.
Egy egész napon keresztül azon gondolkodtam, hogy hogyan is tudnám a tudtára adni, hogy én csak "barátság extrákkal" kapcsolatot szeretnék és semmi többet. Míg végül kikötöttem a legközhelyesebb célzással, egy számmal. A Dance I Said Dance című számmal.
Végül átküldtem neki 3 nap után.
Meg sem akarta nézni a számot, szólván, hogy telóról nem tudja megnézni és magyarázzam el, hogy mégis miért küldtem ezt a számot.
- meghallgatod majd egyszer a számot, és rájössz.. vagy nem
- Megőrülök tőled
- Az csak jó ;)
- Nem jó :((
- Kicsi Szívem! Nem adhatok mindent a kicsi szádba. Meg kell tanulnod Neked is játszani egy kicsit
És azt hiszem itt megértette, hogy amíg meg nem hallgatja a számot, addig úgysem fogok semmit sem mondani...
Hazament, meghallgatta, húzta egy kicsit az agyam, hogy nem érti, mire én felkaptam a vizet és megmondtam neki, hogy ennek itt vége, és feladtam....
- Kedvesem. Tudod h én benne vagyok...
Persze itt már egyből minden kell, meg jó meg minden.
Ezek után próbálta kideríteni az időt, meg a helyet, amire nem mondtam neki semmi biztosat, csak hogy tudatni fogom vele, amint kitaláltam.... És aztán hirtelen feltette a nagy kérdéseket, hogy mégis miért?
- Annak ellenére szeretnéd, hogy nem igazán tudom h mit akarok ? Meg annak ellenére h Te sem tudod igazán?
- Én ezt akarom. És nem pedig mást. Próbáltam sokféleképpen a tudtodra adni. De máshogy értelmezted. Nem hiszem hogy mint kapcsolat, mi jól kijönnénk.. de más azért még mehet - Válaszoltam neki őszintén.
Aztán kikötöttem egy feltételt neki.
- Nálam a barátság extrákkal csak úgy működik, ha együtt is alszom a "baráttal". Vagy így, vagy sehogy. Innentől kezdve rajtad áll.
Elfogadta a kikötésem és visszatértünk az idő témára. Már megint nem tudtunk megegyezni. Ki gondolta volna. Eddig is ez volt, most mért lenne másképpen.
Megpróbálkozott azzal a felvetéssel, hogy egyik nap korán jön és későn megy, mert itt aludni nem tud. És hogy sokat nálam lesz...
- Itt nem az a lényeg h sokat. Hanem az alvás! - válaszoltam neki.
És akkor feltett egy aranyos kérdést, amitől még egy kicsit zavarba is jöttem:
- Velem szeretnél aludni? :)
- Igen. Meg nekem ez így jó. Így vált be. És így szeretem.
Melegség töltött el. Másként gondoltam innentől az együtt alvásra, és nem tudom miért, de jól esett, hogy ezt a kérdést feltette.... De nem tudtam sokáig élvezni a pillanatot, mert megint jött a következő tátott szájas írása...
- és miért gondolod, hogy mint kapcsolat, nem jönnénk ki jól? ez kicsit rosszul esik bevallom
Tudtam, hogy itt megfogtam. Hogy én vagyok nyerő pozícióba, és innentől kezdve megint én irányítok.
- Mert idegesítjük egymást. Én téged, te meg azzal h én idegesítelek. Nem tudunk megegyezni. És mindig én engedek. Ezt egy ideig meg tudom oldani, de hosszútávon nem.
- Ez butaság! én teljesen jól elvagyok veled.
Erre már nem igazán válaszoltam. Ezt a beszélgetést itt, így abba is hagytuk....
De....................................................
