" Ha egy őszinte tanács drága lenne,
akkor én már igazán szegény lennék.
Ha egy ölelés sokba kerülne,
akkor lyukas zsebekkel ülnék már.
Ha az, hogy bízzanak bennem, és őszintén biztassanak, vagy bánatomban mellettem maradjanak,
azért sokat kérnének, én már az összes pénzem elköltöttem volna.
De igazán drágák az éjszakai telefonhívások lennének, amik igazából a semmiről szólnak, amiket mindenképp meg akarok osztani veled.
De ezek mind-mind ingyen vannak, de számomra nagy kincsek, viszont
Igazán gazdaggá a barátságodtól váltam.
Köszönöm, hogy megtanultad, hogy hogyan szeretem, ha szeretsz, és hogy igazán odafigyelsz rám!
Isten éltessen a névnapodon! "
Azt hiszem ezek a sorok voltak életem eddigi legszebb köszöntő-köszönet szavai. Amit ő talált ki, és vetett papírra, ami tényleg a kettőnk kapcsolatát írja le.
És az éjszakai telefonhívásokon felül talán a legmeghatóbb része mégis az volt, ami tényleg igazán ő:
"Köszönöm, hogy megtanultad, hogy hogyan szeretem, ha szeretsz!"
Mert őt tényleg máshogy és másképp kell szeretni :)
<3
