Szerelmem:)
Aludj egy kicsit mielőtt útra kelnél:) Pihengess:)
Hiányzol!!! Remélem tudod!
Nem akarok én ilyen könnyen szomorú lenni... Csak nehéz azt elfogadni, hogy két életed van! Én még mindig azt remélem, és azt látom a saját jövőképemben, hogy egyszer még majd csak ketten leszünk... Mármint ahogy meg tudod oldani, hogy csak az én ágyamban aludj egyszer és nem lesz 'MsAsszony'...... Tudod amikor elmész, akkor én egyedül maradok... Nincs kihez bújnom...Éjszakánként egyedül vagyok és Zafírt ölelgetem, mert úgy hiányzol....
Remélem egyszer minden rendbe jön.... Mert eddig úgy látom, hogy az nem megoldás, ha szakítunk.... Sem te, sem én nem bírom ki.... Én hiszem, hogy te vagy a jövőm...Még ilyen csöpögősen is....De ki merem mondani....
Több vagy nekem, mint akárki más!!!! Sosem akarlak elfelejteni, sosem akarlak elveszíteni... Te az én életembe tartozol....
Szeretlek!!!!!
Pihengess és vigyázz magadra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Furcsa ezt visszaolvasni. Azon elmélkedem, hogy én egyszer tényleg éreztem ilyet? Olyan távolinak tűnik, olyan lehetetlennek, olyan furcsának. Annyira távol állnak már tőlem az ilyesfajta érzelmek, hogy azt sem merem megkockáztatni, hogy ezt én írtam le valaha....
Talán 'MrKisfiú' hatására újra eszembe jutott 'B'. És addig-addig morfondíroztam rajta, míg másfél év után úgy döntöttem, hogy felkeresem.
Írtam neki egy sms-t, hogy: Szia! Hogy vagy? Mizu? Rég hallottam felőled.
Felvettük a kapcsolatot pár napja, és megbeszéltünk egy találkozót most vasárnapra.
Igazából a szándékaim közt csakis, abszolút csak is a vágyak kielégítésére összpontosul. Meg sem fordul a fejemben, hogy újra össze kellene jönni vele. Még a hangja sem hatott meg. Még csak meg sem mozgatott. Felpezsdített, hogy ennyi idő után is kap az alkalmon, hogy láthasson, de semmi több.
Visszaolvastam pár dolgot, pár emléket, pár titkot, pár levelet. És mindegyiket úgy olvastam el, mintha most olvasnám őket először. Mintha a vele töltött időm meg sem történt volna, mintha helyettem, valaki más élte volna át azokat a napokat, heteket, hónapokat.... Mintha elfelejtettem volna, hogy ő valaha is az életem része lett volna.
Amikor kiderítettem, hogy az asszony a felesége volt, és nem egy, hanem kettő gyereke van, akkor annyira megundorodtam tőle, hogy minden egyes pillanatot, érzelmet és emléket töröltem róla.
Már nem emlékszem arra, hogy kimondtam neki, hogy szeretlek, nem emlékszem a csókjára, és nem emlékszem a fájdalmakra, szeretetre, amit valaha tőle kaptam, vagy miatta lett volna.
Ő már egy teljesen idegen ember számomra, akit nem ismerek, és soha nem is ismertem. Kételkedem még abban is, hogy a mi kapcsolatunk valaha is igazi volt. Kételkedem benne, hogy valaha is szeretett és én szerettem volna őt.
Kételkedem egyáltalán még a létezésében.
És most jogos a kérdés, hogy miért? Miért rakom vissza újra az életembe?
Nem tudom. Nem tudok rá választ adni. Annyit érzek, hogy köze van hozzá 'MrKisfiú'-nak. Érzem, hogy csakis miatta találkozom vele. Bosszúból, vagy nem bosszúból. Nem tudom. Csak van egy sejtésem róla, hogy ő a kezdete ennek a találkozónak.
A jövőm, hogy a múltam újra megismerjem....
Jelen..................................................
