Twilight-Alkonyat
Függőség? Szerelem? Hiány? Vágyak? Átélés?
Vajon melyiket nem okozza a film és egyben a könyv? Nehéz kérdés, mert én megnéztem és elolvastam és azóta nem tudok nemet modnani rá… De mielött még engem néznének elmeháborodottnak:D közlöm, hogy 2 barátnőmmel, akikkel megnéztem a filmet, ők már azóta látták minimum mégegyszer, de akkor még keveset is mondok… plusz akivel nem én néztem meg és áradoztam neki a filmről és megnézték, azok sem mondanak ellent a vágynak, hogy újra lássák azt a tekintetet és hallják azokat a szavakat és átérezzék azt a perzselő szerelmet,amit a film nyújt.
Férfi tömegek vehetének példát a filmben játszott szerepről… Szerintem nincs olyan nő, aki ezeket a vágyakat,érzéseket ne szeretné átélni, még oly dúrván is, hogy képes lenne értük meghalni. Miért csak a filmekben vannak ilyen élmények?!:( Mért nem tudják ezt nyújtani a körülöttünk élű hímnemű egyedek?! Az a figyelmesség, az a tapintat és az az óvni vágyó mozdulatok…miért hiányoznak az életünkből? miért nem tudnak a pasik/férfiak maguktól védelmet nyújtani,vagy akármivel is meglepni?
Akármennyire is beteges az elgondolás a filmben, hogy ennyire együtt kell hogy legyenek,és egy szabad lélegzetünk nincs külön, mégis oly vonzó, hogy bármit megadnál ezért…BÁRMIT!!!
És most mikor a story véget ér és nem kezdődik újra, egy letargkus helyzetbe kerülsz, mert rájössz,hogy a valóság lehet, hogy nem olyan veszedelmes,mint a filmben a körülmények, mégis kívánod, hogy újra átéld , és kívánod,hogy báár meghalnál, csak hogy egy két hónapig csak párszor érezd ezt az érzést, és csak egyszer érjen hozzád így valaki, és csak egyszer nézzen így a szemedbe, hogy nem bírja ki, hogy ha nincs melletted….
"És a bárány beleszeretett az oroszlánba…"
"Mersz szeretni? Az életed árán is?"
