Valótlan álmok, valótlan jövő és valótlan ébredések foglyává lettél.Beléptél az erdőbe és már el is tévedtél, pedig még látod a rétről visszaverődő fényeket, mégsem találod az utat arra. Bármennyit sétálsz, futsz, az út egyre hosszabb és hosszabb lesz előtted. Mert tudod, hogy visszafelé haladsz, pedig előre nézel.
Valótlan....
2009.08.11. 00:00 - Sangel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sangel.blog.hu/api/trackback/id/tr892397546
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
