És csak úgy nézel, hogy az emberek hogy mennek és jönnek az életedben. Pillanatokra megállsz és értékeled őket. De mégis tudod, hogy nem az igazi… Valami nem az igazi. Hat éve úgy élsz, hogy nyitsz a világ felé, nézed az embereket, a reakciójukat, a tetteiket, és mégis ott tartasz, hogy nem. Nem olyanok mint te. Nem értenek meg és nem tudják mire gondolsz. Mikor jön már el az az idő, amikor tudni fogja valaki is, hogy igazán mire vágysz? Gondolod és elbújsz. Hónapokig egy erdőben éltél, ahol csak a madarak szálltak rád és hozták a hírt a valóságról, és most azt hitted a réten vagy, ahol rád találnak. És csak egy emlékkép ugrott be és megint rájöttél, hogy nem. Nem szeretsz. Nem szeretsz már igazán, kezded elfelejteni még az érzést is…..
Kétszer tört össze, de mégis bízol… Mégis legbelül tudod, hogy nem maradt….
Kesergés…..
