Álmodsz. Álmodozol. Ki erről, ki arról. De te csak egyről. Az igazi érzelmekről, azokról, amik neked a világot jelentik. Egy elképzelést keresel. Egyfajta ölelést, egyfajta csókot és egyfajta örömöt. Az álmok a mai világban nem sokszor vállnak valóra. De a tied valóra vált. Mióta csak élsz és érzel, te erre vágysz. De mégis mikor megkapod, nem tudod élvezni. Mert egy kúrva realista vagy. És látod mindennek a végét. Nem tudsz egy álmot élvezni, mert tudod, hogy mi a vége. Ez mi??? Kérded. Miért nem megy? Miért váltál ilyenné? Legszívesebben zokognál, hozzá futnál és karolnád. De nem teheted, mert te láttad a végét. A gyűlölet is kevés szó ahhoz, h kimutasd mekkora erő törne most ki belőled. Szerencsés vagy és megkapod és nem tudod évezni. A rohadt életbe is… nem tudsz mást mondani.
Ott volt…. És te nem élvezted ki…..
Döglött…
