Sangel

Feledve a múltat, új ösvényre tévedsz, hanyagolod napjaid, s csak perceid véded. Elbújt a nap, feljöttek a csillagok, de most neked mégis minden fényt sugároz. A felhők pihennek, az álmok szállnak, elbújni már nem kell a nagy világban. Már nem sikítasz, már nem félsz, fogod kezét, már csak suttogsz felé. A múlt már a múlt, a jövő az utad, visszanézni még nem mersz, de már a nap is biztat. Körös-körül jártál, futottál az erdőben, most mégis megpihensz a fáradt szellőkben. Lépteid halványulnak, szemed ragyog. De vigyázz, mert elhagyhatod! A jósnő jósolt az álmok igazát, hiszel benne, de még pihenve vársz rá. Nyitod szemed, ajkad nyílik, lágy öröm fut szíveden végig. Nincsen csoda, csak a megtestesült vágy, hát vedd el, mi neked jár.

Nyílik a kapuk kapuja….

Hitetlen…………….