Hogy hová tartasz?
Nem tudod....
Talán kihalt már végleg belőled a naivitás, talán már nem is fogsz küzdeni, csak hagyod, hogy küzdjenek, talán már nem hiszed el, amit mondanak, de az is lehet, hogy csak eltűnsz a sok rossz elől.
Persze azt nem tagadod, hogy ami eddig történt a múltban, az még mindig fáj. Hisz az emlékek még mindig benned élnek. Csak egy kicsit már halványodtak. De sajnos az érzelmek még mindig foglyul ejtenek egy fáradtabb napodon, amikor nincs elég erőd tiltakozni ellenük. Ilyenkor elmerülsz a dallamok tengerén, és csak úszol az árral, mégha egy-egy nehézkesebb hang beléd is ütközik. Olykor megijedsz, hogy a hangok már nem csak körülötted, hanem benned is vannak. Mintha minden egyes hangnemhez tartozna egy fájó szúrás. Mintha még most is ott lennél, ahol már egyszer megszakadt valami.
De túléled. Hisz eddig is túlélted. Erős és bátor vagy. Csak egy dolgon gondolkozz el. A remény még benned él? Benned él mindaz, amivel elkezdted? A tengerparti ház előtt a hintaszék és körülötte a friss szellő? Vagy az erdőközepén a kis faház, verandáján is egy hintaszék, melyből a madarak csicsergését lehet hallani? Vagy már csak egy ketrec maradt hátra neked? Egy börtön, amiből már nem tudsz szabadulni?!
Mégha szabadnak is érzed magad. Elgondolkodsz azon, hogy mikor is voltál igazán szabad?? Most, amikor azt teszel meg, ami csak akarsz, azzal, akivel csak akarod! Bármit! Vagy inkább akkor, mikor lakattal kötötték meg a szíved és fonták hozzá a karjukat? Mi volt az igazi szabadság?
Még mindig minden nap megsebzed magad, csakhogy érezd, hogy még mindig élsz. Minden egyes nap a tükörbe kell nézned és látnod a valóságot, máskülönben az összes emléked elveszik.
Mi lett belőled? Hová lett az életed? Mért tervezel meg minden pillanatot? Csakhogy ne légy egyedül, mert még a végén örökre egyedül maradnál?! Pedig meg van mindened, mégha el is engeded.
Még mindig az álarcod viseled a sok vak ember előtt, mégha néhol meg is repedt már. Még mindig szükséged van ezekre a javítgatásokra, hogy újra valaki legyél, nem pedig az aki most ott áll a tükörben előtted.
A boldogságot könnyebb elengedni, mint a legnagyobb fájdalmat..... A szívünkhöz mindigis az igazi fájdalom fog közelebb állni....
A fájdalom a boldogság múlása.......................
