Az iskolám! A büszkeségem! A jövőm!
Kevesen vagyunk, akik ennyi idősen tudják, hogy mivel szeretnének foglalkozni egész életükben. Még talán én sem mondhatom biztosra, hogy igen, én tudom! De jelen pillanatban is eltölt a büszkeség, hogy több van a hátteremben, mint amennyit sokak még gondolni sem mernek!
Mindig is kacérkodtam a gondolattal, hogy fodrász legyek. De valamin mindig megbukott az elméletem. Valahogy mindig rossz időben voltam rossz helyen. Leginkább rossz helyen. Tehát a körülmények sosem segítettek abban, hogy valami igazi célja is legyen a jövőmnek. Gimnázium, utána főiskola. Nem véletlenül hagytam ott. Mert az nem én lettem volna.
A legjobban ezt az exemnek köszönhetem, "B"-nek, mert megindított ezen a pályán. Felhevítette az érzéseket bennem, hogy én mégis csak fodrász akarok lenni, és támogatott, hogy találjak magamnak egy iskolát, ahol ezt a célt meg is valósíthatom. El voltam tévedve a nagyvilágban, míg meg nem láttam ezt az utat is. Ezt nagyon köszönöm.
De nem hagyhatom ki a másik segítőmet sem, Évit, a legjobb fodrászt sem, mert ha Ő nincs, akkor Clips sincs. Akkor lehet, hogy a Zsidróhoz megyek, vagy talán a Hajasnál kötök ki. De a Hajas nem indít egy éves gyors képzést, mert nem jelentkeznek hozzá elég sokan, a Zsidró meg.... Nem is tudom... Annyira nem vonz. De így legalább, elmondhatom, hogy az átlag ember persze nem ismeri az iskolámat, de én büszkén állva azt is merhetem mondani, hogy országos szinten a legjobbak közt van, és nem csak Magyarországon van, ellentétben a Hajassal, hanem kacsintgat kifele is, Amerika, London, és egyéb nagy országokba is.
Megfelelő szaktudás mellett tanítanak, príma kellékekkel, még ha az átlag embernek nem is a legkönnyebb kifizetni, de legalább 100%-osan professzionális termékekkel dolgozunk. Így már a kezdettől kezdve megismerhetem a kifinomult világ elvárásait.
Nah de a lényeg is benne csak az, hogy minden nappal, héttel és hónappal közelebb vagyok a célomhoz. És minden nappal, héttel, hónappal messzebb is vagyok a beteljesüléshez, mert folytonosan megújulnak a terveim. Még plusz,plusz,plusz. Folyton egy újabb ötlet jár a fejemben, hogy ne legyek egy hétköznapi "panelos" fodrász. Mert nem egy akarok lenni a sok közül. És tudom is, hogy nem csak egy leszek a sok közül!
Nem mondom, hogy könnyű, vagy akár egyszerű ez az egész. Ez az egész, hogy jó, jobb és legjobb legyek. De a befektetett erőt, időt és energiát pótolni fogja egy valami. Méghozzá a dicsőség és büszkeség mámora!
