Talán most fáradt vagyok.
Nem állítom azt, hogy abszolúte csak testileg vagyok fáradt, mert az utóbbi 5 napban örülök ha 15 órát aludtam, hanem lelkileg is. A-aaa, nem, nem vagyok depressziós, sem lelkibeteg, csak fáradt.
És hát miért is ne akkor kelljen a legjobban toppon lennem, amikor a legfáradtabb vagyok. Pedig aztán most az sem érdekel, hogy lassan az 5. baglyomat fogom el, vagy, hogy "B"-ből a tököm ki van, még ezek sem azok a nagy lelkiterhek. Nem is tudnám most megfogalmazni, hogy mitől égtem már megint ki egy kicsit.
Toppon kellene lennem. Itt a feltételes módon van a hangsúly. Segítségre szorulnak körülöttem az emberek, és hirtelen megint elfogyott az erőm, hogy segítsek. És sajnos most nem csak egy pirinyó kicsi buta hisztis vitáról van szó. Lelkitámasz kellene nem egy barátnőmnek. Meg kellene mutatnom nekik az utat, hogy hol is kell tovább haladniuk. És az összesét tudom, hogy hogyan lehetne megoldani, de csak az én kicsi fejemben születtek meg. A fáradtságomnak hála, az agyam kimarad, és ami szép gondolat lesz, az hirtelen üres szavakká válik és elveszti a jelentését.
Nem tudom kifejezni önmagam. Még itt sem. Pedig itt aztán megeredhetne a nyelvem. De még itt sem megy. Nem tudom leírni, hogy mit szeretnék, pedig annyira nyilvánvaló. De elmondani sem tudom, sőt megkockáztatom, hogy én magam sem tudom. Pedig érzem itt belül, hogy pontosan tudom, csak valamiért még nem látom, nem tudom, hogy mi is lehet az.
Még a pillanatnyi megoldások sem kerülnek hozzám közelebb. Nem tudok teljesíteni sehol. Megint elvesztettem önmagam. A fodrászkodást is még mindig unom, unom a melóm, szabadulni akarok tőle. Otthon is rendet kellene vágnom, aludnom is kellene, ki kellene végre olvasnom a könyvemet, de nem haladok. Lenne egy rakat feladatom, de azokat sem teljesítem. Lusta vagyok.
Tudom, hogy lusta vagyok, ilyennek születtem, vagy ilyenné váltam, de ennyire még talán sosem fogott el a lustaság, vagy fáradtság, mint most. Annyira szeretnék nemet mondani neki, de nem tudok. Talán a lustaság is egyfajta függőség. Nem lehet szabadulni tőle.
És ahogy egy jó kis idézetet olvastam, megragadt, hogy mennyire igaz: ' Nem tudok soha kitakarítani, mert lefoglalnak a király cuccok, amiket közben találok. '
Talán most minden kis kibúvót egy kis király cuccnak találok, hogy ne kelljen megcsinálni a feladataimat. Lassan már nem tudom hova tenni azt a sok tutttenkóó cuccot, amit találok. Talán túl sok gondolat van már a fejemben, amit szintén szelektálni kellene. Csak úgy kiereszteni a szelepen keresztül, hogy legyen több hely az akaraterőnek.
Talán tegnap megígértem, hogy holnap megteszem, de ma mégis csütörtököt mondok....
Csőd......................................