Tegnap megnéztem a 'Nem kellesz eléggé' c. filmet. Tanulságos volt egyrészben, másrészről meg nagyjából eddig is tudtam a szabályokat.
Hogy hol is kezdjem?!
1. szabály: Ne várj senkire.
2. szabály: Ha téged akar, akkor tűzön-vízen keresztül is meg akar majd hódítani.
3. szabály: Nem te vagy a kivétel.
Most lelövöm a poént a film végéről.
Ezeket a szabályokat egy össze-vissza "kúrogató" férfi mondja, aki tanácsot ad egy esetlen csajnak. /Persze megjegyzem, hogy a film végére összejönnek, mert miért is ne./ És amint végül ők jönnek össze, a férfi a saját szabályait rúgja fel, hogy megszerezze a kis hebrecs leányzót.
De én akkoris azt mondom, hogy NEM! A-aaaaa, felejtsd el, nem te vagy a kivétel, mert a nagyszámok törvénye ránk vonatkozik és nem rájuk. Ha már egyáltalán felmerül benned az a kérdés, hogy fel fog-e hívni, akkor biztos, hogy nem fog. Nem fog, mert nem kellettél eléggé, és ezt te belül is érzed.
Az is lehet, hogy én csinálom rosszul, és elszalasztok nagy lehetőségeket, de valahogy úgy érzem, hogy nincs szükségem egy olyan kapcsolatra, ami tart, tart, tart, majd végeszakad. Ahogy eddigis, úgy most is úgy gondolom, hogy nekem csak az igazi kell. És az igazira várni kell, nem pedig beleugorni minden másik kapcsolatba, hogy hátha ez lesz a szerencsés és egy kis alakítgatással majd az lesz az igazi. Sosem lesz az!
A várni szót a legtöbben nem ismerik, főleg azok az emberek, akik kapcsolatból kapcsolatba ugornak. Mert nem, nem, ők nem szerencsések, csak megelégszenek azzal, amit éppen akkor kapnak. Nem a legjobbat akarják, és nem mondanak nemet egy kisebb rangúra. És igenis ezek miatt lehetségesen elhalaszthatják azt az Igazi embert, akik melléjük lett volna rendelve, de a társfüggőségük miatt elhalasztottak.
Nem! Nem szeretnék az az ember lenni, aki majd idős korában visszanéz, és egy másik nevet mond, nem pedig azt az embert, aki éppen mellette fekszik. Boldog öreg szeretnék lenni, aki kézenfogva sétálgat az öreg papójával a parkban. Aki az utolsó perceit is vággyal teli boldogsággal tölti el, mert Ő mellette van. És legutolsó, legelső sorban nem szeretnék úgy beszélgetni a lányommal, ahogy édesanyám tette imént, hogy évek után találkozott a nagy Ő-jével és mindketten tudták, hogy a legfontosabb embernek tudhatják magukat egymás szemében, de mégsincsenek együtt.
Az ember általában belül mindig tudja, hogy mi a helyzet. Csak a remény képes ezt megszépíteni. De amikor csak egy kis sugallatra is felmerül az emberben, hogy ők nem lesznek együtt, akkor az sajnos, vagy nem sajnos, de úgy is lesz. És amikor belekezdek egy kapcsolatba, akkor ezt két hétig tesztelem, ha két hét után is így érzem, akkor leokézom a dolgokat, de ha két hét alatt nem jött össze úgy a dolog, ahogy elméletben és gyakorlatban is kellene, akkor hagyom, elfelejtem és várok tovább. Fölösleges érzelmi köröket nem szeretek futni.
Mert! Mert hiába a film végül kivétel lett, mint az összes többi film is, de én akkoris úgy gondolom, hogy ha két embernek együtt kell lennie, akkor mindenen keresztül is fog sikerülni, nem lesz akadály.
Ezért vagyok még mindig szingli, és ezért is leszek még egy jó darabig, mert ahogy barátnőm is fogalmazott:
- Neked a következő férfi az életedben, hosszú nagy szerelem lesz.
Mert ez így is van.
Érdemes várni egy legjobbra, mint elszalasztani a pillanatnyi jobb kategória miatt....
Tudatosan................................
