Csak úgy magamnak....
Nem is tudom, csak így belegondoltam, és gondoltam megosztom....
Nem is olyan régóta blogolok itten, egy éve, nem is tudom.... Amikor hotmail úgy döntött, hogy wordpress-re vált, azóta. Áthelyeztem ide a blogom. Nem is hiányzik a régi oldal. Vagyis az más volt. Az talán tényleg bensőségesebb volt. Ott tényleg magamnak írtam. Más módot használtam, és máshogy írtam.
Megint csak változtam. Ez azt jelenti. Már nem tagadom, hogy blogolok. Már nem írok második személyben, és már nincsenek kinn rólam képek. Már egyes számban beszélek. És lassacskán elhagyom az összes metaforát, amit anno nagy kedvvel és beccsel használtam.
Igaz az erdőt is elfelejtettem és már a sivatag is lassan megszűnik. De egyszer még milyen mélyen érintett. Furcsa rá gondolnom.
Szeretem a blog.hu-t. Tudom szerkesztgetni. Jó nem nagy profizmussal, de büszkén tölt már csak az is el, hogy lila lett, ami nagyon is tetszik!!! Felhagytam a régi email címemmel és már gmail-es vagyok, nem hotmail-es. Egy kicsit olyan, mintha öregednék. A minőségibb dolgokat használom. Vagyis a szememben azok.
De azért sosem fogom elfelejteni, hogy egykoron milyen fiatalsággal és gyermetegséggel kezdtem mind ezt el. Bár szerintem mai napig ugyanaz az ember vagyok. Csak más csomagolásban, és más tartalommal. Vagy az is lehet, hogy teljesen más vagyok. Csak a név maradt meg.
De most akármennyire is szeretném, nem árulom el a nagy titkot, ami nem is olyan nagy. De most inkább mégis kitörlöm, mert a meglepetés, ami csak magamnak meglepetés és ajándék egy életre, azt most meghagyom arra az időre, amikorra valóra válik....
Sosem fogom elfelejteni a név keletkezését és emberi mivoltam útját, ahogy fejlődtem és alakultam....
Badarság.....................
