Ma mosolygósak a kék szemű férfiak. Vagy legalább is rám mosolyognak....
Persze megrögzött módon el kell hogy érjem mindig a hévnek az első kocsiját, és véletlenül sem szállhatok fel máshol, mint a második ajtajánál. És természetesen, ahogy ilyenkor mindig, tömegnyomor mindenhol. Találtam azért egy helyet, megkértem a srácot, aki a szélén ült, hogy engedjen be. Azon nyomban felállt, majd beengedett. Majd mikor próbáltam elővenni a kis könyvemet, megszólalt: - Ne haragudj, hogy belülre engedtelek, csak a Szent Imrén leszállok és sietnem kell, azért ültem kívülre. - Szőke haj kék szem, első látásra csak ennyire eszméltem fel. Mint egy detektor, néha tényleg olyan vagyok. Majd miután már mentünk 2 megállót, a hideg miatt, meg hát a két hónapja tartó náthám miatt is szipogtam egy kicsit. De már fel sem tűnt, csak olvastam és kalandoztam a könyvemben. Erre ő mocorogni kezdett, kinyitotta a táskáját, melyet fél szemmel még láttam is, és megkérdezte, hogy kérem-e az utolsó zsepijét. Égő és egyben nagyon kedves gesztus volt tőle. Persze számtalan zsepi volt a táskámban, de hát akkor már inkább elfogadom tőle, ne hozzam őt se és magamat se kellemetlen helyzetbe. Onnantól kezdve végigmosolyogtam az utat, persze csak a szemem sarkán látszott, de úgy éreztem azt a fajta meleg jólelkűséget, ami belőle áradt. És nem is megszokott, hogy ilyen kedvesen valaki hozzászól egy idegenhez. És ezt én igazán sajnálom is, igazán ráférne az emberekre egy kis pozitív látásmód (nah de ebbe most ne is menjünk bele....). És mivel szokásom a mosolygás, és képes vagyok csak úgy a semmiből magamban mosolyogni, talán olyankor engem néznek bolondnak, vagy éppen most pont őt nézték bolondnak azért, hogy mit zaklat engem. Nézőpont kérdése. A lényeg, hogy nekem jól esett, mert mosolyt csalt a számra a mosolyával.
Hazafele battyogtam, mikor nyitottam a kapuajtót, és két szintén szőke, kék szemű srác jött ki a panelből, amibe lakom (az egyiket már biztos, hogy láttam itt). Megálltam a lépcső mellett, hogy megvárjam, míg lejönnek. Több százszor, ezerszer játszódott már le ez a szituáció, de most mégis mosolyogtam és mind a ketten visszamosolyogtak rám. Olyan szintén csak kellemes mosollyal.
Szóval begyűjtve ezt a szép három mosolyt, most mosolyogva ülök a gép ellőt, és írom le a három kis mosolygós kék szemű történetét. :))))))
Smile.............................
