Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Verde Lunaria: akkor is au..... (2014.06.10. 10:38) Jövő?!....
  • Bötty04: "És egyfajta fanatizmus alakul ki bennem, amit már lassacskán képtelenség lesz elfojtani, és végez... (2014.06.08. 11:42) Hát ennek is vége....
  • Sangel: @Verde Lunaria: :D :D Hááát én jobban szeretem, ha pufókabb :D De így is elvinném egy körre :P (2014.02.18. 09:42) Plusz terhes terhesség....
  • Sangel: @gojjjo: Igazából nincs mit eldöntenem, mert ez így egy kicsit hosszabb és kényesebb dolog annál,... (2014.01.29. 19:54) Ex és a csók....
  • Verde Lunaria: Kell csinálnunk egy csajos nálam alvós estét.... Csepegős filmekkel... (2013.09.06. 15:17) Elegem van....

Végtelenségig örökre..../11/

2011.12.01. 12:22 - Sangel

Tiesto: Love comes again

Love comes again
Just when i've broken down i found
Love can come again
You've got to believe that

Úgy gondolom, hogy az ember sosem adhatja fel. Sosem adhatja fel annak a reményét, hogy egyszer jó helyen lesz és jó időben. Nem jelenthetjük ki azt, hogy ennek itt vége, és nincs már semmi, ami felvidíthatna. Mindig meg van rá a lehetőség, hogy változtassunk mindenen, és megnyerjük a főnyereményt.

Vajon meddig tudom húzni az ész osztást úgy, hogy egyedülálló vagyok? Egy idő után uncsi lesz azt mondani, mert én tudom, mert volt 'B'?! De hát könyörgöm, annak pont a mai napon egy évvel ezelőtt lett először tényleg vége(persze a legkonkrétabb, az az évfordulónk volt, de az itt most lényegtelen). És már én érzem magam kínosan, amikor belőle indulok ki, és belőle szűröm le a következtetéseket. Persze fiatal vagyok és  nem várható el tőlem, hogy milliónyi tapasztalatom legyen, ami egyrészről van, de másrészről másmilyen, mint az átlag embernek.

Úgy érzem rám férne most egy kis tapasztalat, de megtartva a mostani egyensúlyban lévő életemet. Ami természetesen nincs egyensúlyban, csak érzelmileg. Nem vagyok sem lenn, sem fenn. Csak úgy vagyok. Nem érzem azt, hogy szerelmes akarok most lenni, de azt sem, hogy nem akarok. Csak azt érzem, hogy úgy hirtelen legyen a fejemben még egy olyan nagyobb fajta tapasztalat, mint 'B' volt, de kivonva belőle a rosszat, az érzelmeket és történeseket. Nevetséges.

Nevetséges. Nevetséges, hogy nyafogok a semmiért. Mert tudom, hogy nem maradok egyedül. Persze nem tudom az időpontját, hogy mikor lesz az, de annyi önbizalommal vagyok eltöltve, hogy még a Holdat is letudnám hozni vele. Nevetséges.

Nevetséges. Nevetséges, hogy ennyi önbizalmam van a semmire. Mert semmilyen ok nincs rá, hogy legyen. Illetve persze 'FerdeF' igazán jól feltöltött, és 'exBFF' is alám adja a lovat, hogy mégsem voltam én olyan jelentéktelen számára, ha most mégis megkeresett. Ugye?! Vagy csak én gondolom rosszul?! Nevetséges.

Nevetséges. Nevetséges, hogy azt hiszem sokak szeretnek körülöttem. Pedig csak a facebook segít nekik, hogy ne felejtsenek el. Bár igaz, hogy akinek számítok az tudja. Illetve 'Huss'-nak szóltam tegnap, hogy ma lesz, mert elfelejtené, és csak kínosan érezné magát :D Nálunk ez megszokott. De az akitől jól esne, természetesen nem fog felköszönteni, hisz nem bolygatná már meg a dolgokat. Nevetséges.

Nevetséges. Nevetséges, hogy még mindig várom a lezárását kettőnk ügyének, mikor már réges-régen lezártuk. Úgy hiszem idővel rájöttem, hogy csak én gondoltam többet, mint ami volt. Bár soha senkitől nem kaptam szebb ajándékot, mint 'Tomi'-tól valaha. És úgy hiszem, hogy soha nem volt olyan megérintő, érzelem dús levelem, mint amit neki küldtem akkor. De hát az a múlt, már csak a szép emlékeken szeretek gondolkodni. Nevetséges.

Nevetséges. Nevetséges, hogy még mindig az emlékek az életem tartó oszlopai. Pedig mennyivel jobb lenne rendes alapra építkezni és nem a múlt foszlányaira. Bár tudom, hogy nagy alapot adott nekem a múlt, de én mégis jobban szeretném valahogy máshogy felépíteni. Nevetséges.

Nevetséges. Nevetséges, hogy nekem sosem jó az, ami másnak jó. Hogy nekem mindig kell, amit nem nekem szánt a sors. Például itt van Ausztria. Nem az én barátom megy ki, és nem én megyek ki vele. Vagy itt van Anglia. Annyira szép és jó lenne egy angol anyanyelvű országban kikötni, de az nekem sosem jön össze. Nem nekem van megírva. Nevetséges.

Nevetséges. Nevetséges, hogy Ramy óta arra várok, hogy valahogy kijussak külföldre, de sosem sikerül. Pedig én próbálom úgy rendezni a dolgokat körülöttem, hogy sikerüljön Nekem is, de valahogy nem érzem úgy, hogy a közeljövőben sikerülni fog. Amikor az ember legbelül érzi, hogy mi lesz, az úgy is lesz. És én pontosan azt érzem, hogy túl nagy siker lenne, ha összejönne nekem is Ausztria, így hát természetesen nekem nem lehet ekkora mákom(persze nem adtam még fel, hisz csak még ma indultak el 'Huss'-ék, és a remény csak januárban fog elveszni, de hát akkoris!!!)

Mért érzem úgy, hogy nekem még nem jött el az időm?! Pedig pontosan jól tudom, hogy minden el fog jönni, csak még most nem jött el az ideje....

Már megint csak várakozom....

Meddig????...................................................

A bejegyzés trackback címe:

https://sangel.blog.hu/api/trackback/id/tr823428707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Verde Lunaria 2011.12.01. 20:40:15

Aki ennyire szemtelenül fiatal, az csak várjon a sorára :D
Még mi öregek se jutottunk sehová, ti hová kapkodnátok?!
Jajj de ráértek még :D :D :D

Sangel 2011.12.02. 00:13:07

Ráérni nem érünk rá, mert ha lassú vesszük a formát, elszalad felettünk az élet :))


süti beállítások módosítása