Igazából a legjobban úgy tudnám kifejezni a stressz helyzet lényegét, mint a hányást.
Gyűlölöd, sosem várod, de mikor benne vagy erőn felül teljesítesz és érzed a megkönnyebbülés lehetőségét.
Bár ebben az esetben lehetséges, hogy csak én vagyok ennyire kattant, hogy pont ehhez hasonlítom, de hát miért is ne, amikor a folyamat lemenete egy és ugyanaz.
1. Érzed, hogy közeledik, hogy feszengsz, hogy neki kell állnod a nagy csatának. A nagy csatának, aminek a legyűréséhez nagy erő kell.
2. Amikor belekerülsz a csatában, csak arra az egy adott dologra tudsz koncentrálni, nem kalandozik el másfelé a figyelmed, és akkor érkezik meg a tetőpont, ami után már csak jobb jöhet.
3. Majd utána leülsz, megnyugszol és érzed, hogy lassan kezdesz megkönnyebbülni.
Nálam ez így működik, annyi plusz extrával, hogy ha stressz helyzetbe kerülök, akkor sokkal, de sokkal jobban teljesítek. Legyen itt szó akármiről. Kosár, munka, adminisztráció, gyorsaság, beszélgetés, vita, de akármi más, valamiféleképpen győztesen kerülök ki a csatákból.
Kosár: Lassan 12 éve kosarazom, már nem versenyszerűen, csak összejárogatva, beszökve egy suli pályájára. Már nem veszem túl feszesre a tempót, már csak lazán játszogatunk a szórakozásainkat kielégítve. De nálam a legjobb példa ilyenkor az, hogy ha nem fog egy ember sem, és úgy kell bedobnom a labdát a kosárba, akkor általánosan elhibázom, vagy szerencsés módon sikerül. 50-50%-os eséllyel. De amikor többen csak rám fókuszálnak, hogy nehogy bedobjam a labdát, vagy éppen a dobásomon múlik a meccs végeredménye, akkor 70-80%-ban sikerül bedobnom.
Munka, adminisztráció, gyorsaság: Amikor le vagyok maradva egy-két vagy sok-sok feladattal, amit be kellene pótolnom, azt addig-addig halogatom, míg már csak egy utolsó pillanatom marad rá. Ez egy rossz szokás, sajnos ilyen vagyok. De amikor érzem, hogy jön a végső pillanat, aminél tovább nem halogathatom, akkor gőzerővel elvégzek mindent, amit csak kell, és leginkább hibátlanul, vagy új módszereket kitalálva szortírozva, egységesen összerakva.
Beszélgetés: Alapjába véve a legtöbb ember került már olyan helyzetbe, hogy egy beszélgetés alatt valamit rosszul mondott, vagy csak valami mondata miatt kínos helyzetbe került. Én ilyenkor játszi könnyedséggel kivágom magam, és olyan szavakat használva mondom el a kis magyarázatom, amit a másik fél nem is vesz észre, hogy magyarázat, hogy még én vagyok meglepődve, hogy ilyen szavakat én tudok használni?! (Ne értse félre senki, nem tartom magam egy erősen intelligens embernek, csak nem vagyok teljesen buta.(nahát meg azért még fiatal is vagyok)).
Vita: Nah ez talán a legnagyobb erősségem. Mivel nem hagyom, hogy a vita résztvevőjével szemben, nehogy ne nekem legyen igazam. Ezt bármi áron képes vagyok véghezvinni, ami nem minden esetben nyereséges. Ríkattam már meg barátot, barátnőt, és volt egy-néhányszor, hogy nem értettek velem egyet. De a végén mindig enyém volt az utolsó szó. Leginkább azért, mert a vita közepén eszembe jutnak olyan "hozzávágható" dolgok, amik vagy fájdalmasak, vagy elegek egy vita megnyeréséhez. Ezt a barátaim csak úgy hívják, hogy : Lelki terror.
Bár itt megjegyezném azt, hogy bármennyire is szörnyen hangzik a keserű énem, és az egoista, mindenkit kihasználó jellemem, azért én még mindig arra ügyelek a legjobban, hogy mindig sokkal, de sokkal többet adjak, mint kapjak (itt jó dolgokra gondolok). És a legdurvább kártyáimat sosem használom fel senki ellen, mert nem látom illendőnek. Míg azért én nem egyszer megkaptam már.
A lényeg a lényegben, hogy stresszhelyzet alatt mindig jobban teljesítek. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
És itt kapcsolódik megint össze a "hányás & stressz" fogalma, hogy bár gyűlölök hányni, vagy éppen stresszhelyzetbe kerülni, de amikor éppen benne vagyok, élvezem. Főleg, ha én állok nyerésre bennük. Így tehát azt a következtetést vonom le ebből, hogy nem magát a stresszt és a hányást utálom, hanem az előtte levő hosszúnak, talán egy életnek tűnő időt. Magát a folyamatot szeretem, leginkább a végkimenetelét.
Ilyenkor tudom leginkább lemérni, hogy mennyi plusz energiám és plusz tehetségem van, amit a való életben lustaság miatt nem használok fel.
Újra kéne hasznosítani....
Erő................................................
