Azon elmélkedem, hogy ki is vagyok. Hogy van-e esetleg több személyiségem. Vagy minden én vagyok. És ha csak "egy" vagyok, akkor hogyan is lehetséges az, hogy az optimizmus, pesszimizmus és a realizmus egyszerre bennem van. Most mégis melyik kategóriába tartozom?

Több felöl megkerülhetem a témát. Vélemények alapján, tapasztalatok alapján, illetve a gondolataim alapján.

Vélemények. A vélemények szerint sosem vagyok realista. Vagy optimistának mondanak, vagy pesszimistának. De realistának sosem. Talán azért, mert annyira senki sem lehet jó lelkű, vagy belátó, hogy magán kívül más is reálisan láthatja a dolgokat. 

Tapasztalataim szerint, ha tanácsról van szó, általában realista vagyok. Mindig megpróbálom az összes szemszöget kivizsgálni, és az alapján tanácsot adni. Még ha az a tanács valójában nem a várt eredményt adja a tanácsra várónak. Ilyenkor a naivabbak részéről én a pesszimista kategóriába tartozom, miközben csak nem akartam hitegetni, csak a legjobb választ akartam neki mondani a sok közül. Akkor ez olyan pesszimista vagyok, de reálisan próbálom, és közben optimistán gondolom, hogy ez lesz a legjobb?!

Gondolatok. Vagy tényleg egyszerre lép fel mind a három tulajdonság bennem, amiknek élből ki kéne zárniuk egymást, vagy megint oda lyukadok ki, hogy nem vagyok "egy".

Akkor a naivitás egyféle jó dolog lenne, hogy csak "egy" légy?!

Önző, egoista és szemérmetlen módon én azt vallom, hogy realista vagyok. Hogy miért is? Mert egy önző, szemérmetlen egoista vagyok, aki mindig azt hiszi, hogy neki van igaza, és mindent jól lát. És ha egyszer olyan helyzetbe kerülök, ahol valaki megcáfolja a döntésimet, vagy éppen a válaszaim helyességét, akkor arra fogom, hogy fiatal vagyok, és nem volt még meg a kellő tapasztalat, amivel jól hozhattam volna meg a döntéseimet. Ezáltal megint csak kihúzom magam a felelősség alól.

És hogy hány ilyen ember van még a világon?! Számomra csak egy. Csak egy ember tudja a legjobb válaszokat megadni, az pedig én vagyok. De másnak? Másnak is egy. Egy, aki önmaga. Mert ha valaki tud józanul gondolkodni, akkor legbelül úgyis tudja a választ mindenre. A kérdés így már csak az maradt: elég tanult-e hozzá?

Hogy ki vagyok?

Majd megmondom, ha kijártam az élet iskoláját. Addig fogadja el mindenki azt a választ, hogy:

Realista, optimista, pesszimista, és leginkább "egy" vagyok....

Tanulj.......................