Talán azért blogolok, hogy valahova leírjam azokat a gondolatokat, amiket az átlagos hétköznapjaimon nem engedhetek, hogy feltörjenek. Vagy pont azokat a gondolatokat, amiket néha még én sem gondolok komolyan. De az is lehet, hogy pontosan azokat, amiket nem mernék a való életben bevallani se másnak, de még magamnak sem.
Ez egy jó módja önmagam kifejezésére, vagy éppen megismerésére. Nagyon is sokat tanultam már belőle, magamból. Talán amikor éppen leírom a gondolataimat, akkor rájövök, hogy már marhára nem értek velük együtt, vagy abszolút abban a világba akarok élni.
Nem ma kezdtem a blogolást, és nem is ma akarom abbahagyni, de ahogy anno is leírtam, én ezt az egész blogos dolgot csakis önmagam kedvéért írom, illetve azért, hogy ha a jövőben visszaolvasom a gondolataimat, érzéseimet, akkor tudjam, hogy volt olyan is, és hogy ha rossz, akkor máskor ne legyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy biztosan nem is lesz, csak tanulhatok belőle.
Bármennyire is jól esik, ha valaki éppen rátalál a kis szösszeneteimre, és még a gondolatait is megosztja velem, akkoris az elsődleges célom mindig az lesz, hogy az önmagam igényeit kielégítsem, és nem másokét. Talán ezért sem lesz az én blogom a blogok sztárja, mert egoista, önző, szerénytelen, de legalább nincs benne hazugság.
Talán egy kis gyűjteménye lesz az én kicsi életemnek, és ha majd hosszú-hosszú évek múlva visszaolvasom, akkor tudni fogom, hogy miért alakult úgy az életem, ahogy alakulni fog.
Mindenképpen kijelenthetem, hogy ez a blog maga az önmegismerés....
Leírhatatlan..................................
