Egy olyan fél évvel ezelőtt összebarátkoztam egy boltossal az utca túloldalán és mutogatta nekem, hogy milyen jók lettek az új katalógus fotóik, csak a modell csaj eléggé pökhendi lett és nem igazán akarják már, hogy a modelljük legyen.

Valahogy így kerültem én is képbe. Egy fél évvel ezelőtt. Mert nekem olyan szép az arcom (ahha...), meg hogy amúgy is telt modelleket keresnek, mert a boltjukban M-től 5XL-ig vannak a ruhák. Így firtattak, hogy lenne-e kedvem valamikor elmenni egy fotózásra.

Kinek ne lenne?! Minden lány életében eljön az a pillanat, amikor megfordul a fejében, hogy milyen jó lenne modellkedni. Csak ezt a legtöbb ember titkolja, illetve kinövi. Én is így éreztem már, hogy kinőttem belőle, de azért jól esett a lelkemnek a lehetőség.

A majdból tényleg majd lett, eltelt fél év, és körülbelül egy 3 hete végül csak megesett a fotózás. Itt megjegyezném, hogy nem kell egy nagy dologra gondolni, semmi nagy híres üzletnek nem lettem az arca, csak egy kicsi vállalkozásnak és annak a honlapjának. Igazából csak a képekért vállaltam el, hisz nagyon még profi fotós nem fotózott engem, így még nem sikerült elraktároznom "fotós" képeket magamról.

Reggel 8-ra már vidéken is kellett lennem, amit annyira nem bántam, mert szeretek vonatozni, és olcsóbb, mintha fognám a kocsit és azzal mennék. Első feladat: Rámszabni a ruhákat. Egy ruha fel, aztán le, majd megint fel, megint le és így a végtelenségig. És itt is megyjegyeznék valamit, hogy utálok vásárolgatni, pontosan a próbálgatások miatt. Így ezzel a hozzáállással már az első 1 órában lefáradtam. Majd utána körmös, fodrász és sminkes. Persze sminkes előtt egy kis gyros csak zöldséggel, mert én úgy szeretem és hát az elmaradhatatlan hagymával, hagy halljon meg a sminkes a bűztől :D De hát muszáj volt előtte ennem, mert utána nem tudok, mert a sminkem is leeszem, és a hagymát meg nem hagyhatom ki, az a legjobb része. Miután teljesen megszépültem kezdődött a fotózás. Itt azt hiszem azt kell mondanom, hogy RESPECT a modelleknek. Több óra szépülés után még több óra pózolás. Háát már tényleg a halálomon voltam, nem csak a sminkes a hagymámtól. De azért végülis csak kibírtam. Elvittek még az újabb vonatozás előtt egy pékségbe és jól megraktak a helyi péksütik tömkelegével, csak hogy anyunak is vigyek nah meg itt található a legfinomabb kakaóscsiga, azt muszáj ennem a perec mellett. És tényleg! Sosem ettem még olyan fincsi kakaóscsigát, mint ott, csak kár hogy nem egy köpésre van, bár talán jobb is így a kalóriákat elnézve.

Nah de itt most nem is ez a lényeg, hogy milyeneket ettem ott. Hanem hogy szóltak nekem utána, hogy mit szólnék, ha ezt havonta megismételnénk?! Nem akartam elrontani az ünnepüket, hogy milyen fotogén vagyok én(Pff), és milyen jó lenne ha egy folytonos arc lennék, de nem terveztem több fotózást, csak ki akartam próbálni. Főleg nem úgy, hogy igazából cserébe nem kértem semmit, mert szívesség volt, és csak a képeket kértem el.

Nah de hogy is mondhattam volna ezt így meg, hogy: - Fizessetek meg, mert annyira nem móka egy egész szabadnapot erre elpazarolni. - Így hát hátulról kerültem meg a dolgokat és szóltam 'SzomszédK'-nak, hogy háát így azért nincs kedvem elmenni, hogy ingyééééé.... Mert hát azért én annyira nem vagyok oda ezért a fotózgatásért, már nem álmom, csak egy munka....

Ma kaptam a hívást, hogy mit szólnék hozzá, ha kapnék 10.000 Ft-ot alkalmanként??

Háát azt, hogy iggen vállalom!! :D

És háát itt jön a gebasz! Be vagyok tojva most rendesen. Túl sok jó történt az utóbbi két napban, nem akarok a gödörbe kerülni ezért megint. Iszonyatosan jól esik, hogy valaki ott "fent" véletlenül túl sokszor nyomta meg a 'Jó dolgot Nekem' gombot, de félek, hogy megtalálják a 'visszavonom' gombot is.

Most már tényleg nem szabadna elszólnom....

HappyFeeling......................................