Elvagyok...
Mint a befőtt...
Amit a spájzba hagytak és vár a felbontására....
Aztán ez úgy volt, hogy szombaton el akartam menni bulizni, aztán vasárnap is, persze egyik sem jött össze, így megleptem magam egy kis Sushival. Végre.
Miközben a rendelést leadtam, az jelezte, hogy a régi email címem van megadva ellenőrzésre. Így felkutattam azt és egy kicsit leskelődtem a régi életemben.
Találtam....
Jajj Istenem, hogy mennyire fájt. Mintha megint 2008-ban lettem volna. Életem első igazi szívszorongató levelét találtam meg. A búcsúmat Tomitól. Kissé röhejesnek tűnik már, hogy hogy odavoltam, meg vissza. És hogy mennyire butus voltam. Mintha a világ omlott volna össze, úgy viselkedtem. De....
Akkor össze is tört....
Neked...
Most itt ülök a széken, amin eddig is ültem. Csak te jársz a fejemben. Néhol-néhol sírdogálok. Nézegetem a képeidet, a beszélgetéseinket, a videókat és csak úgy visszagondolok mind arra,ami ezalatt a 2hét alatt történt, ami többnek tűnt két hétnél,sokkal többnek...
Szeretném, ha itt lehetnél, ha hozzád érhetnék, ha megcsókolhatnám újra a szád, ha csak a szemedbe nézhetnék és mondhatnám, hogy mennyire …. De tudom, hogy nem tehetem. Elveszítettelek, és ez már a valóság, nem az álom, mikor mellettem vagy. Érzem azt, hogy mennyire hiányzol, hogy mennyire fáj, hogy nem láthatlak, még ha csak cam-on is, de láttalak. És itt ülök a tudattal, hogy ez már a múlté, nincs tovább, nincs ”again” , nincs már többé, hogy Te meg én.
Rossz szokás, de ha fáj valami és nem bírom, akkor csak Placebo-t és Rockot hallgatok, hála neked NIN-t is. Mióta átküldted a Hurt, nem telt el olyan nap, hogy ne hallgattam volna meg legalább háromszor és így még keveset is mondok. Csak hogy érezzem a dolgok súlyát. (Placebo: Because I Want You – Don't give up your dream...) Soha nem kötött még ennyi szám engem egy emberhez, mint hozzád. Már nem tudom mit hallgassak, hogy ne Te juss az eszembe. De nem is akarom talán, hogy ne Te járj ott.
Még mindig nem fogtam fel. Még nem is fogom egy ideig... Annyira mély nyomot hagytál bennem, hogy az már szinte lehetetlen, hogy csak a Te szavaddal éljek. Megtanítottál arra, hogy igenis igazán lehet szeretni úgy, hogy nem tudsz majd valaki másra úgy ránézni, mint egy másik lehetőség.'ExBFF' szavával élve: Két fajta szeretet-szerelem van. Az egyiknek ha vége szakad, rossz, mert nincs valakid, viszont ha a másiknak lesz vége, rossz, mert nincs Ő. Szerintem sejted, hogy Te melyik kategóriába tartozol, és ezt nem is kell firtatni... Egyszerűen lehetetlen,hogy Bencére nem tudok úgy ránézni, hogy Kristóf ajánlatára sem léptem, hogy kimondtam azt amit még eddig senkinek, hogy megtudtam, hogy mi az az igazi féltékenység, hogy mennyire tud fájni, ha akár egy újjal is hozzád ér valaki, hogy kezdtem erősebbnek érezni a dolgokat, mint Ramynál. És tessék...
Megint itt ülök a székemben egyedül, a fájdalomtól összeroskadva, antiszociálisan, zokogva a fájdalomtól. Le nem tudom írni neked ezt az érzést, még én sem fogom fel, hogy mi történik itt körülöttem. Hetek óta nem alszom, mióta vagy/voltál nekem még kevésbé nem alszom. Nem beszélgetek senkivel, nem megyek az utcára, anyuval is pár szót váltok, akkor is általában veszekszünk. Közben mindenki meséli nekem a baját, de nem egy,nem kettő, 8-an 10-en egyszerre. Nem bírok avval is foglalkozni, hisz még a saját problémáimat sem tudom helyrerakni, nemhogy az övéket. Amit nagyon sajnálok, mert mindig is szerettem segíteni másokon, látni, hogy boldogok, hogy szerelmesek, hogy nincs problémájuk. De most még ezt sem tudom megtenni.
Talán 'ExBFF' az egyetlen számomra, akinek úgy igazán el tudom mondani, hogy mi van itt legbelül. Hogy mi történt már megint, hogy darabokra hullott az a kicsike kis szív, ami még megmaradt az évek során. Mert kívülről én egy igazán boldog ember vagyok, aki mindig mosolyog, aki élvezi az életet, szeret a barátaival lenni, szeret flörtölni, szeret bulizni, egyszerűen szereti élni az életét. És mikorra már a Belsőm is megérett erre, hogy az is szép és boldog legyen, egyszerűen jön egy villámcsapás a derült égből, és puff hirtelen minden megváltozik. Te is egy ilyen vagy nekem.
Lehet tényleg jobb lett volna, ha nem teszem meg az utolsó köröm, nem fordulok hátra, nem megyek el veled, nem történik meg mind az, mi egy leírhatatlan élmény volt, nem kezdünk kötődni egymáshoz, nem cserélünk adatokat és nem kezdünk el beszélgetni. Tényleg... lehet tényleg jobb lett volna.
De ilyenkor jön rá az ember, hogy ha ez mind nem történik meg, és most épp nem ezt írnám neked, szegényebb ember lennék. Nem tudnám, hogy mi az miket már elmondtam. Nem lettek volna olyan boldog perceim/óráim/napjaim, melyeket veled tölthettem. Hogy nem nevetgéltem volna ennyit, és nem éreztem volna a CÉL-t, amiért végül is küzd az ember az életében, amiért él, és bármit megtesz, hogy ezt el is érhesse. Csak hogy egy kicsit boldog legyen, akárcsak egy pillanatra is, de az legyen.
Nem is tudom elmondani mennyire boldog voltam, mikor Veled beszélhettem, láthattalak, hogy kimondhattam azt, amit eddig még soha, és nem érdekelt a fájdalom, nem érdekelt. Hisz Boldog Voltam. Lehet hogy csak egy kicsit, de az voltam.
Míg közben láttam az arcodon a fájdalmat, hogy mennyire fáj neked, ez az egész, Laura, én, volt barátnőd és Magyarország Ez fájt a legjobban. Nem is tudod elképzelni mennyire fájt ez nekem,hogy szenvedsz, hogy nem tudod mit tegyél. Én tudtam. De egyszerűen annyira akartalak, hogy ezt az érzést inkább elnyomtam magamban, és inkább önző voltam, csak hogy ne veszítselek el. Bármit képes lettem volna ezért megtenni, bármit, de legbelül végig tudtam, hogy a bármi is kevés hozzá.
Laura... Annyira lelkiismeret furdalásom van/ volt miatta. Hisz szeret. Nem ismerem, de Tudom, hogy szeret, és Te is szereted Őt. Belekavartam egy olyan kapcsoltaba, amihez nekem, semmi jogom nem lett volna. Talán örökre szétdúltam egy olyan kapcsolatot, ami eddig teljesen jól működött. Szavaiddal élve: Minden tökéletes... De ezt a tökéletes szót, még ha nem is lehet minden tökéletes, én szétdúltam, szétszedtem, tönkretettem. Nem mondtad el nekem, hogy mi történt veled anno, mikor ti összejöttetek, mi volt az a lelkiállapot amiből Ő kirángatott, de nem is baj, talán még csak jobban fájt volna hallani, hogy mit tettem.
Őszintén mondom, hogy nagyon Sajnálom, nincs rá szó mennyire. Nem hiszem, hogy valaha is helyre fogom tudni hozni, de most már nem is tudom. Nagyon sok szépet kívánok Neked és Neki, Legyetek Boldogok, élvezzétek ki azt, amit én sosem fogok veled tudni. (Tudom, hogy még egy jó darabig, minden reggel, minden este, délelőtt, délután, éjszaka és minden percben kívánni fogom, hogy hátha mégis, hogy hátha van esély, remény, hogy egyszer én lehetek az, kivel minden perced töltöd, és Boldog leszel mellette. Tudom ez csak álom.)
Ne haragudj, hogy evvel fárasztottalak, de nem bírtam, hogy ne mondjam ezt mind el neked. Remélem azért a szép emlékeket nem törlöd, és valahol emlékezni fogsz rám. Egy kicsi helyen a szívemben mindig ott leszel, egy nagykapu mögött, ahova nem hiszem, hogy sokaknak lesz lehetősége bejutni. Légy jó! Vigyázz Magadra! És légy mindig Boldog!Emlékezz néha rá, hogy mennyire ”hülye vagy és vagyok”. Szeretlek....
Sangel
2008.május
Soha, soha, soha nem volt senki ennyire közel, sem távol tőlem. Még "B" sem.
És így most már négy évvel utána már nem mondanám azt, hogy mindent így írnék le, vagy így fogalmaznék meg. De akkor ott mindennek megvolt a jelentése és az értelme....
Az egyetlen seb.....
