Már nem mondom, hogy végleg vége. Már azt sem merem kijelenteni, hogy nem érdekel. És azt sem merem elmondani, hogy nem fog többé fájni a tettei....

Mert fáj..

Kifestettük a szobámat, és nekiálltam a szortírozásnak, míg el nem jutottam a "B" részlegig. Az emlékeihez. Volt egy kis polca, ahol a szőrmókokat tartottam, amit tőle kaptam, meg a rózsák szirmait, meg a kicsi emlékfoszlányaimat, amiket megőriztem belőle. Így elgondolkodtam már megint rajta, hogy mi volt, mi lett, és mit nem érzek már iránta. Nah meg hogy mi lehet vele.

Anno megmondta az email jelszavát, amit mai napig nem cserélt le. És azóta pár havonta megnézegetem, hogy valójában mizujs vele, már amennyit abból ki lehet deríteni. Tudom, nem szép, és nem etikus, meg a hasonló blabla, de én ilyen vagyok. Én a "kutakodom" típusba tartozom.

Találtam egy levelezést a kukába, ami elég érdekes volt.

A feladó egy férfi volt, aki "B" mostani nőjének az egyik udvarlója, a címzett pedig "B asszonykája", azaz május óta a volt asszonykája beszélgetése volt. Fogalmam sincs, hogy honnan szerezte meg "B" ezt a beszélgetést, de már nem is számít, egyszerűen csak ott volt, én meg elolvastam.

Az "udvarló" kiderítette, hogy kicsoda is "B" és általa megtalálta az "asszonyt", hogy infót gyűjtsön tőle, hogy mi a helyzet a "B csajánál", hogy van-e valami esélye is annak, hogy ők szétmennek, és összetudjon jönni "B csajával".

Az eleje egészen átlagos volt, néhol még uncsi is. De aztán lendültek a dolgok, és derültek ki egyre durvább dolgok....

Megtudtam, hogy "B" mégis csak házas volt, illetve, hogy mégis a felesége volt az "asszony". És aztán azt is megtudtam a levelezésből, hogy "B"-nek nem csak egy gyereke van, hanem kettő.... És a második gyereke kb azelőtt született meg nem sokkal, mint mikor mi összejöttünk....

Most komolyan... Hogy lehet valaki akkora féreg, hogy van egy újszülött gyereke és többet van a szeretőjével, mint a családjával??? Mert a heti hét napból négyet velem töltött.... a többiben meg edzett, vagy melózott, vagy otthon sem volt....

Azt hiszem szíven szúrt, hogy a hazugságában is csak hazugság volt. És nem értem, hogy amikor színt vallott, akkor miért nem mondta el, hogy házas és két gyereke van, mért csak azt mondta, hogy van egy gyereke és 9 éve van együtt az "asszonnyal". Azt hiszem nem sokat rondított volna a helyzeten, az már amúgyis veszett fejsze volt....

És most csak agonizálok... Nem bírom abbahagyni a gondolkodást, hogy ha ebben a hazugságában is hazugság volt, akkor mennyi mindent nem mondhatott el, vagy tagadhatott le.... már szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy amikor kiment Miamiba egy hétre, akkor is biztos hogy félrekúrt.... Egyszerűen most már képes vagyok elhinni, vagy szinte már tudom, hogy engem is megcsalt ( itt az "asszonyt" leszámítom).

És ami már a kisebb súlyosbító körülmény nálam, hogy "MsPrincess" hazajött négy hónap után, és kb egy fél szóval elintézte, hogy szarjam már le ezt. Kb azt mondta, hogy nem érdekli. És csak mondta és mondta a faszságait. Pedig ő lenne az, akivel ezt talán át tudnám beszélni. Talán meg tudna tényleg győzni róla, hogy nem is fáj, hogy tényleg csak egy szarság ez az egész, és ne is törődjek vele. De nem...

Már megint jön az a dolog a játékban, amit marhára nem élvezek. Ő mondja és mondja és mondja a magáét, és közben azt sem tudja, hogy mi van velem. Mikor meg épp tényleg nincsen semmi fontos lelkitraumám, akkor meg nyaggat, hogy mondjak már valamit.... Nem jó ez így... Nem jó a mérleg, elromlott, vagy már megint csak én vagyok a hülye....

De a lényege mégis az, hogy tényleg fáj, és nincs kivel megbeszélnem. Nincs, mert aki értené, az nem hallja....

Azt hiszem elegem van már....

Fáj................................................