Sort Story:
Ma azt álmodtam, hogy Placebo koncerten vagyok. De a helyszín olyasmi volt, mintha egy nagy színház lenne. Mindenki ülve hallgatta őket. Valószínűsítem, hogy azért álmodhattam ezt így, mert előtte éppen a HAVASI koncertet néztem, hogy milyen jó lenne elmenni rá... Csak a legolcsóbb jegy (10.000 Huf körüli O_o) már elfogyott...
Aztán emiatt a színházas "dolog" miatt elég meghitt volt a hangulat, és Brian és Stef is eléggé be voltak "gyógyulva" már.
A lényeg a lényeg, hogy valahogy felhívtak a színpadra. Közrefogtak és bódult állapotban az arcomba énekeltek... Nem részletezem tovább.. A lényeg, hogy eléggé felfűtött állapotú éneklés volt.
Az álom többi része annyira már nem is volt lényeges. Mert azt az egy pillanatot sosem szeretném elfelejteni... Mégha csak álom is volt. De akkor valóságnak éreztem. És ott voltam. És nekem énekeltek, és, és, és....
Ez a katarzisok katarzisa... Sosem kívánnék magamnak többet, minthogy valaki, akit imádok, az nekem énekeljen...
És a furcsa mégis csak az egészben, hogy mostanában azt éreztem, hogy kezd kiszunnyadni belőlem az értük való rajongásom. Hogy már nem hallgatom őket annyira. Persze még mindig a kedvenc bandám, és minden koncertjükön ott szeretnék lenni... Csak a lelkesedésem lett léhább....
De ez most egy kicsit felfrissített....
Álom.................................................
