Volt egy "elnemmondhatósztorim".
De csak volt.
Az úgy történt, hogy teljes extázisba estem. Mert találtam egy fiatal srácot, akinek elég nagy volt a "tökéletességi" indexe. Itt értem a szép szemet, a szép kezet, a folytonos mosolygást, a szépen megfogalmazást, a bókolást, a felfogását, a zene szeretetet és az életről való gondolkodást. Nah meg még sok mindent....
Nagyon rég nem találkoztam ilyen karakterű emberrel. De még barátok közt sem. És amikor utalt arra, hogy ebből még lehet is valami, csak akkor kezdtem hinni igazán a mesékben.
Nah de állj! Nem lettem szerelmes. Ahhoz azért több kell. De mondhatni megmozgatott. És ahogy az eltelt hosszú időben sosem engedtem meg magamnak az érzelmi kilengéseket, úgy most valahogy kicsúszott a kezeim közül az irányítás, és hirtelen boldog voltam.
Ez a boldogság igaz nem tartott sokáig. De nem volt rossz.
Aztán azóta pontosan eltelt egy hét, és sikerült ezt a boldogságot várakozásra cserélni. Most azt nem fogom már soha megtudni, hogy csak én képzeltem bele ebbe a történetbe többet, vagy úgyis volt, csak valami megváltozott. De igenis hibáztatom magam, hogy elengedtem magam.
A fő szabályok újra érvénybe léptek, és a következő jelöltnek még nehezebb dolga lesz, mint eddig akárkinek is.
Mert már nem csak egy "3 napos szabályt" és egy "2 hetes szabályt" tartok már. Hanem létrejött a "nem mondjuk el senkinek" szabály is. Ami magába foglalja, hogy amíg a "2 hetes szabályt" túl nem éli az ismerkedés, addig senkinek egy szót sem szólok, hogy van valaki.
Mert most úgy érzem, hogy "MrD"-t "MsPrincess"-en buktam el. Mármint ő nem tehet igazából semmiről. De... Áhh ez most fájdalmas leírni, hogy mért ő most a bűnbak.
A lényeg, hogy: Ha olyanok lennének a férfiak, mint "MrD" a Földön, akkor kevesebb lenne a női szenvedés.
Bár lehet azt is mondani, hogy jó volt a marketingje, vagy éppen "politikus", de nagyon szépen adta a dolgokat a tudtomra.
Sztori vége:
- Mondták már, hogy jó a marketinged? - Tettem fel a kérdést, hogy egy kicsit utaljak már. Amire egy kis beszélgetés volt a válasz. Aztán amikor már az utaláson nem átlátszóan, de sikeresen célba ért, akkor válaszként egy számot kaptam:
Úgy gondolom, hogy ennél korrektebben nem lehetett volna elmondani, hogy ez a részéről csak barátkozás.
Nem mondom, hogy egyszerű megemészteni. És azt sem mondom, hogy nem fáj valahol. De teljes mértékben RESPECT neki, hogy korrekt volt.
Jó, itt nem azt mondom, hogy minden pillanatban az volt, mert azért adta alám a lovat rendesen, persze az is lehet, hogy ő mindenkivel ilyen. De ha ilyen is, akkor meg nagyon is félreérthető.
De ezt leszámítva everything ok.
Már csak rendbe kellene hoznom magam, hogy valóban belül is az legyek.
Egyszer majd annak is eljön az ideje :)
Innen most viszlát....
A végtelenbe és tovább..................................................
