Nem szeretem, hogy olvasod a blogom, mert meg van kötve a kezem! És akárhányszor leülnék írni, nem tudok, mert tudom, hogy lehet elolvasod....
Nem lehetek őszinte, és nem menekülhetek el a mindennapjaim elől.... Gonosz vagy, hogy elvetted tőlem ezt a helyet, és úgy csináltad, hogy még tudjam is, hogy te olvasod....
Mert nincs titkom előtted, de vannak azok a "magán" dolgok, amik nem tartoznak rád. Mert míg akik elolvassák, azok csak egy fantáziavilágba csöppenek bele, de te viszont az én életembe....
Persze nagyon jól esik, hogy érdekelnek a gondolataim, és hízelgő is, de ez az én váram, a rejtekhelyem, az életem a zárt ajtók mögött....
És ha most írnék rólad, mert írnék, akkor lehet nem értenéd meg. Lehet bántana, lehet örökké egy falat ékelne közénk.
Nem bírok már úgy írni mindig, hogy értsd, vagy éppen ne értsd! Szabad akarok lenni. Visszakapni a régi életem. Ahol elvonulhatok....
Ezt a blogot magamnak írom, nem Neked, nem neki és leginkább senkinek.
Igen! Nyilvános. Jogos a feltételezés. De jogtalan, hogy nem vagy idegen. Mert neked a szemedbe kell néznem, te kérdőn nézel utána rám, hogy mért gondolom így, és én bűnösnek fogom érezni magam, pedig lehet, hogy csak átvitt értelemben írtam le azt a mondatot, amin te fennakadtál.
Most már csak az az egy kérdésem van önmagam felé, hogy költözzek-e... Mert ez az egész kezd felőrölni.... Nem bírom már, hogy nem írhatok.....
Bár lehet lassan már ez sem fog érdekelni....
My World............................................
