Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Verde Lunaria: akkor is au..... (2014.06.10. 10:38) Jövő?!....
  • Bötty04: "És egyfajta fanatizmus alakul ki bennem, amit már lassacskán képtelenség lesz elfojtani, és végez... (2014.06.08. 11:42) Hát ennek is vége....
  • Sangel: @Verde Lunaria: :D :D Hááát én jobban szeretem, ha pufókabb :D De így is elvinném egy körre :P (2014.02.18. 09:42) Plusz terhes terhesség....
  • Sangel: @gojjjo: Igazából nincs mit eldöntenem, mert ez így egy kicsit hosszabb és kényesebb dolog annál,... (2014.01.29. 19:54) Ex és a csók....
  • Verde Lunaria: Kell csinálnunk egy csajos nálam alvós estét.... Csepegős filmekkel... (2013.09.06. 15:17) Elegem van....

Reményvesztett....

2013.02.03. 03:32 - Sangel

Gödörben.jpgEgyedül a végzetekig.

Nem élsz, nem látsz, nem hallasz, csak sodródsz....

Valaha még csak kacérkodtál a gondolattal, hogy elveszted a színeket, de most már rettegsz a pillanattól, hogy tényleg elhagynak.

Néhanapján még feleszmélsz, és ujjongsz, hogy vagy valaki. A társadalom tagja. A barátaid barátja. A családod értéke. A végzeted végzete....

De aztán hirtelen csapással eliszkol mellőled minden és mindenki, és már megint egyedül maradsz a sötétségben. És nincs senki és semmi, ami megvilágítaná a világot neked, hogy még láss egy kicsit.

Mintha folyamatosan pislognál, de nem abban az ütemben, ahogy kellene. Mintha a folyamat lelassult volna, és már nem a pislogás egy pillanat, hanem mikor ki van nyitva a szemed. Néha úgy érzed, hogy ha nem nyitod ki egy pillanatra a szemed, akkor már soha többet. Megfordult a mechanizmus, és már nem pislogsz, csak látsz néha-néha egy pillanatra, hogy megtartsd önmagad.

Aztán megint egy kicsiny fordulat, és felélénkülsz. Új erőre kapsz, és érzed, még menthető vagy, még meg tudod győzni magad arról, hogy van értelme ennek az egésznek. Van értelme továbbfolytatni, felállni és kimászni a gödörből. Mikor végre sikerült is kimászni, két lépés múlva egy újabb, nem megmondható mélységű gödörbe esel. Zuhansz.

Mint a sivatagban a délibáb, azt látod, hogy mentő kezek nyúlnak utánad, mégis tovább esel. Nem érted, hogy miért nem kap el senki, mért nem mentenek meg a mélységtől.

A huppanás végén felnézel, látod, hogy honnan estél és hová kellene visszamásznod, hogy tudnál megmenekülni, de közben azt is látod, hogy ehhez neked már nincs erőd. Azok a kezek is eltűntek.

És ilyenkor jön a megvilágosodás, ami még mélyebbre ránt. Nem is volt senki, aki segített volna.

Ahogy mélyebbre és mélyebbre kerülsz a felfedezés rémálmában, úgy eszmélsz fel folyamatosan, hogy azok, kik utánad nyúlhattak volna, ők a gödör tetején állnak és néznek le rád, kuncogva, ujjal mutogatva, hogy te már megint elestél.

Ezt hívják teljes összeroppanásnak. És a műsor folytatódik, végignézik, ahogy szenvedve, küszködve próbálsz feléjük haladni, csakhogy megmutasd, te fel tudsz állni. De nem megy....

Elbuktál..............................................

A bejegyzés trackback címe:

https://sangel.blog.hu/api/trackback/id/tr565030626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Verde Lunaria 2013.02.03. 09:08:46

Hat ez nagyon negativ...

Sangel 2013.02.03. 10:36:15

@Verde Lunaria: Néha az élet ezt dobja... :) :D

Sangel 2013.02.08. 22:14:41

@idegszaggató: Hááát , ha néha, akkor sokszor :) De amikor nem, akkor meg sokáig :D


süti beállítások módosítása