.... megér egy posztot!
Gyűlik-gyűlik a lista a következő 'Dráma, de igazán....' poszthoz, de ezt a filmet mindennél jobban kiemelném.
Már a címe is meggyőző.
Mindenki életében van egy megfelelő álomkép, amit kompromisszumokkal kevésbé még teljesíteni is lehet. Nagyon sok munkával és sok szerencsével el lehet érni, meg a hasonló bla-blák. De valahol mindenki érzi azt a kicsi határt az álmában, ahol realizálódik benne, hogy ez tényleg csak egy álom.
Ez a film az én álmom. A hibát még nem találtam meg benne, de nagy erőkkel keresem.
Sok romantikus filmet láttam már, és sok-sok drámát. Mindegyikben próbáltam, vagy bele is éltem magam teljesen, áthelyeztem az énem a főszereplő énjébe és azonosultam vele. De eddig minden film egy olyan álmot írt meg, amiről tudtam, bár kívántam magamnak, hogy nem az enyém.
Az első pillanattól magával ragadott a film és a végéig nem eresztett. Nem babráltam a körmömmel, a hajammal, vagy akármivel. Nem tudta semmi elvenni a figyelmem. Ez az én filmem volt!
Stimmelt a nő és stimmelt a férfi. Stimmelt a szakma és stimmelt a hobbi. Stimmelt a ruha és stimmelt a lakás. Stimmelt a szerelem és stimmelt a válás. Stimmelt az életszínvonal és stimmelt az életfelfogás.
Sophie Marceau, még a név is stimmel.
Bár a férfi az igazi főszereplője, "nézőpontja" a filmnek és vele is kezdenek én mégis a nővel kezdeném.
3 gyerkőc anyukája, két váláson van túl, egy művészeti galéria "multiban" dolgozik, ahol az ex férje a tulaj. Ő maga a "művész agy", a férj meg a manager. A cég adományozásaival foglalkozik leginkább Sophie.
Ruhái. Régóta az álmom az alkalmi ruhák. Ő abban jár-kel, él. Gyönyörű.
Lakás. Hatalmas terekkel rendelkező lakás, ami finoman és ízlésesen van berendezve. Modern, mégis otthonos. Imádom.
Szakma. Bármennyire is fodrász vagyok, és bármennyire is nem értek a művészetekhez, nincs művészettörténelem tudásom, akkor is abban a világban élném le az életem legszívesebben. Az estélyek, rendezvények, mégis a művészet maga. Elismerésem.
Férjek. Az első férje a megtestesült "SportMan". Kirakat más szóval. Vicces, agresszív, mégis butácskább. Pár év után fel lehet ismerni a végét. A második férj a pénz, hatalom, biztonság. A hiú remény, hogy nem csal meg soha, majd mikor rájössz, elismered a végét. És végül az 'Igazi'.
Szerelem első látásra már a film elején. Csetlés-botlás, megmentés, a ketrecből való kiszabadulás jelképe.
Gad Elmaleh az igazi főszereplő. Zongorista. És ezzel el is mondtam mindent.
A lakás. Művész lakás.
Az élet. Művész élet.
A ruha. Művész ruha.
A szakma. Egy élet.
És végül, de nem utolsó sorban a felfogás:
'Egyszer fent, máskor feljebb'
Ha egyet kívánhatnék, ezt a filmbéli életet kívánnám. Nem tudom egyelőre még megmondani, hogy mi az, amit még hozzáraknék, vagy hogy mi az, amit elvennék belőle. Mintha az álmaimat filmesítették volna meg.
És háát persze. A ZENE. A zene csodálatosan el van találva.
Szép álmokat....
