Nem is húzom a szót.
Felvettek abba a szalonba fodrásznak, amire már egy éve várok. Most volt üresedés, ezért éltem a lehetőséggel és hipp-hopp, csoda, tá-dámmm, felvettek.
Az utóbbi 4 hétben éjjel-nappal dolgozom. Amit még nem bánok. Mivel az új helyen heti 4x 11 órázom, akár hétköznap, akár hétvégén, beosztás függő, így mert én olyan menő vagyok, bevállaltam a másik két melómat is e mellé.
Ergo a szabadnapjaimon csinálom a másik két melót. Illetve az otthoni vendégeket is.
Mivel nem sűrű, hogy este 9 előtt hazaérek, így a blogom kárára is ment egy kicsit.
De ezzel jelenleg semmi baj.
Úgy érzem, hogy Isten ( már amennyire hívő vagyok) valamiért támogat. Meg is dolgozom érte.
De hogy erre példát is adjak. 2011 októberében lettem fodrász. Volt egy bal lépélésem Ausztriába, így egy kis idő kiszakadt. de 2012 márciusában az egyik haverom rámírt, hogy lenne egy meló, és nézzem meg.
Emlékszem arra a napra. Majdnem nem mentem el oda, mert tudtam, hogy úgysem lesz megfelelő számomra. Hisz teljes állású fodrászként még nem állnék meg a talpamon, és hát a kicsi szalonokba csak teljes állásúakat keresnek...
De végülis elmentem.
A főnök már élből úgy kezelt, hogy felvesz, és hogy ezt meg azt kell csinálnom. Én meg csak bambultam, hogy mi???
Felkínálta a legjobb állást. Fejmosó lehetek mellette és még fizet is érte. ( hozzáteszem, hogy az ilyen melókért vagy neked kell fizetni, vagy nem kapsz semmit érte, esetleg a borravalót megkaphatod, amit Neked hagytak ott) De a Főnök fizetett érte.
Az, hogy fejmosó, nem csak a hajmosást foglalta magába. Rámbízta a festést, melírozást, szárítást. Igazából csak a vendégei haját nem vágtam le. És mellette tanultam. Észre sem vettem, és már olyan dolgokat megtanultam, amiket a mai fodrászok 60%-a nem is tud megcsinálni....
Azután már kinőttem a feladataimat, több akartam lenni, és mindent én akartam csinálni. Ezt ott nem tudtam megvalósítani, így próbáltam bejutni a mostani új helyemre.
Ami egy hónappal ezelőtt sikerült is.
Itt teljes állású fodrász vagyok. Mindent én csinálok, és mindenről én döntök.
Teljesen gyakorlatba jöttem ezalatt az egy hónap alatt, és már visszajáró vendégem is akad.
Igaz, hogy csak alkalmazottként tevékenykedem, de jelen helyzetben ez a következő lépcső, amire fel kellett lépnem.
És teljes mértékben azt gondolom, hogy nálam mázlisabb fodrász kevés van, nagyon nagyon kevés.
A volt osztálytársaim közül mindez keveseknek adatott meg. Nem is. Mert ez szinte senkinek. A legtöbb ott végzett tanuló nem is tevékenykedik már a szakmában. De nekem sikerült.
Roppant büszke vagyok magamra, és hálás, hogy mindez meg is történt velem.
Így aztán az időm nagy részét munkával töltöm el. A szabad pillanataimban pedig nem igazán kívánok itthon lenni, így folyamatosan programolok.
Egyelőre ez így jó nekem. Megbarátkoztam az új hellyel, a régi helyekkel, az élettel. És még a gondolatok sem olyan szörnyűek. Elhessegetem a pasis dolgaimat, és most nincs rájuk olyan nagy szükségem.
Persze fájni fájnak a múlt nyomai, és sosem feledem őket. De most van, ami fontosabb.
Fontosabb, mert most a jövőm a mindenem.
Csak jó alapokra lehet építkezni....
Én..........................................................
