Így már el is érkezett "MrKisfiú" története is....
"MrHardy" után nem sok kedvem volt továbbra is társkeresőzni, de mondhatni muszájnak éreztem, mert egy pasi sem offolhat le annyira, hogy megtörjek. Így kezdtem el beszélgetni "MrKisfiú"-val is.
Igazából annyira nem tetszett, egy képe volt fenn, 22 éves volt, és semmi extrát nem nyújtott. De valamiért mégis belementem a levelezésbe. Aztán egyre inkább megtetszett azáltal, hogy 22 évesen nem a "verjünk át minden csaj fejét" kategóriába tartozott.
Elég sok mindent igazán jól gondolt, de ezt sajnos betudható volt a fiatalságának is, és ahhoz is, hogy még nem érte nagyobb csalódás.
Aztán 1-2 nap levelezés után megbeszéltünk egy randit. Elég nehézkesen jött össze, de összejött.
A Margit-Szigeten találkoztunk volna, ha nem kések állandóan :D
Miközben a metrón ültem a Nyugati felé haladva, nézelődtem facebook-on és izgultam, hogy mi lesz "MrKisfiú"-val. Aztán csak belebotlottam "MrHardy" új profilképébe....
Összetörtem.... Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy miért pont a randi előtt kellett ezt nekem meglátnom. Annyira tökéletesen festett "MrHardy" azon a képen, hogy a szívem összeszorult tőle. És ezek után már nagyon kicsi esélyt adtam arra, hogy "MrKisfiú" így is le fog majd tudni venni a lábamról....
Első látásra nem tűnt rossznak "MrKisfiú", miután beültem a kocsijába. Fiatal volt nagyon, kis piros pozsgás arccal, és "nem átverős" kinézettel.
Átvitt a Városligetbe. Mikor a hídon sétáltunk át, hirtelen felcsillant egy ismerős vonás benne. Mintha valakit látnék benne. Mintha megint a múltamban lennék, és visszacsöppentem volna a 18-19 éves korszakomba.
"P"-t láttam benne. De közben mégsem. De az első fél órában tudat alatt is hozzá hasonlítgattam. A beszélgetéseinkből közben pedig kezdtem arra is rájönni, hogy ezt a fiút tényleg még senki sem bántotta. Még nem tört össze a szíve, és még vidáman, frissen, rózsaszínűen hitt az igaz szerelemben.
És itt rá kellett jönnöm, hogy én már nem hiszek annyira a "jóban", mint régen. Mert valamikor még én is így gondolkodtam, és azt a gondolkodást mindig meg akartam őrizni, és azt hittem ment is. De itt rá kellett jönnöm, hogy nem sikerült. Elvesztettem a feltétel nélküli naivitásomat....
Aztán a sétálgatások után végre sikerült rávennie, hogy leüljek vele egy padra. Egész úton ezért nyúzott. Tudtam én, hogy csak meg akart csókolni, és máshogy nem ment volna neki, ezért egy jó darabig húztam is az agyát.
Fenyegetett, hogy megcsikiz, én meg ráförmedtem, hogy akkor megverem, a tipikus kis "hogyan húzzuk a másik agyát" játékot vettük elő. És meg is csikizett, ahogy érezte, hogy a kis "játéka" bevált. Azzal a lendülettel, ahogy megpróbált megcsikizni, azonnal lefogtam mind a két karját, majdhogynem birkóztunk már, amikor a kezem egy pindurit koppant a padon. Azonnal abbahagyott mindent, és:
- Úristen, nem fáj? Jól vagy? Szegénykém.. :(
Mondanom sem kell, hogy nagyon meglepődtem. Nem is értettem, hogy a szinte észre sem vett koppanás után, ő úgy méricskél engem, mintha egy bombát dobtak volna mellém...
Egy idő után, amikor már sokszor megpróbált megcsikizni, egyszer csak megszagolta a hajam és adott egy puszit a homlokomra. Majd az arcomra. Aztán a számra. De szépen lassan, semmit sem elkapkodva. Kivárta, hogy engedélyt adjak a tetteire, nem sietett el semmit.
Amikor megcsókolt.... Rég nem csókoltak meg már így, mint ahogy ő. Az a tipikus lassú, forró, romantikus csók volt. Ami persze nem tartott sokáig, mert amikor már érezte, hogy nyeregben van, egy kicsit személytelenebb csókra váltott. De nem volt rossz. Gondoltam "nevelhető".
Az első csók után megint megcsikizett, és az ölébe rántott. Átkarolt és ott rémültem meg igazán tőle.
Biztonságban éreztem magam vele.
Nagyon régóta kajtattam ezt azt érzést. Nagyon sok mindenkiben meg is találhattam volna, de mindegyikükkel gond volt, és mindegyikük 30 feletti volt... És most nézd, itt egy 22 éves, aki még egy nagy gyerek, konzervatív neveltetéssel, és hatalmas naivitással, és pont az ő kezei közt találom meg azt a biztonságot, amire régóta vágyom....
Amikor kitett a randi után a hévemnél, az utolsó mondata az volt, hogy írjak neki, ha hazaértem.
Féltett.... Nem is ismert, de a kellő féltést már megadta nekem....
Úgy mentem haza, mint egy 18 éves kislány az első randiról. Mosolyogtam és már vártam a következő találkozót....
Újra................................................
