Annyi mindent hittem már, annyi mindent képzeltem és gondoltam már, hogy nem tudom, hogy hova rakjam az igazságot, vagy egyáltalán, hogy tudom-e.
Sohasem találkoztam még olyan emberrel, akiről valamilyen szinten nem tudtam volna megmondani, hogy ki ő, mi ő, vagy éppen hova kategorizáljam be, vagy egyáltalán mit is gondolhat rólam, az életről, mindenről.
This is the end of the story. Azt hiszem, vagy is szeretném, hogy az legyen, mert már annyiszor zártam le, és annyiszor kezdtem bele megint újra, hogy most már ténylegesen meg kellene tennem azt a bizonyos pontot a végére... De valamiért, valahogy sosem sikerült, és ezt nagyon is sokszor észrevettem, de nem akartam vele mit kezdeni, és csak hagytam úgy a levegőbe lógni, hagytam, hogy bekebelezzen az az érzés, hogy nekem ezt itt és most meg kell tudnom. De bármennyire is próbálkoztam, sosem sikerült a végére járnom.
Valami van. Valami furcsaság van 'MrKisfiú'-val, és nem tudom meghatározni, hogy mi az.
Egy pár nappal ezelőtt sikerült elérnem a célom, és sikerült meghódítanom egy estére 'MrKisfiú'-t, és rávettem, hogy átjöjjön hozzám. Bár a siker nem volt osztatlan, és még abban sem vagyok biztos, hogy megérte, de sikerült megint egy újabb énjét meglátnom ez alkalommal, és egy újabb teóriát felépítenem róla. Méghozzá a "stikkes" oldalt.
Nah nem azt mondom, hogy gyogyós, és be kellene záratni, de azt hiszem megfejtettem (mint eddig mindig :D )...
Depressziós. De most ő tényleg az. Nem úgy, ahogy a divat csinálja, nem úgy, ahogy mások mondják és használják, hanem úgy, ahogy az valójában létezik.
- Mindennap ugyanaz, mindennap felkelek, elmegyek dolgozni, 6kor végzek, majd hazamegyek, alszok, és másnap újra kezdődik elölről....
- De miért nem viszel bele valami újdonságot?
- Mert nincs mit..
- De most itt vagy, ez is újdonság!
- ...
Nem válaszolt, hagytuk a témát.
Belesajdult a szívem, hogy nem tudok rajta segíteni, és tudom, hogy ha én lennék az a személy, akkor menne, de mivel nem én vagyok az a személy, ezért nem megy. Hagynom kell szenvedni, és csukva kell hagynom a szemét, hagynom kell, hogy valaki más nyissa fel. Nem szabad többé próbálkoznom, mert nem éri meg. Mert ez az egész csak is akkor tudna működni, ha én lennék az. Ha neki én lennék az, de nem én vagyok, így hagynom kell elengedni.
Nehezen megy, és nehezen is fog menni. Mert megszépült.
Annyira nem akartam, és mégis annyira hajtottam, és annyira nem kellett volna. De megtörtént. És ezt nem tudom visszacsinálni. Ez már sajnos róla szól, és nem csak valakiről....
Amikor mellettem feküdt és ölelt, szagolgatta a bőröm, belebújt az aurámba, és nem eresztett, észrevettem az arcát, a szemét, a bőrét, a hibátlanságát.
Becsuktam a szemem, és elengedtem a pillanatot. Elengedtem, mert tudtam, hogy ezt most nem szabad megfognom, mert nem fogok tudni ebből kijönni győztesen és soha nem is fogok tudni. Ezért most hagynom kell elszállni azt a tökéletes pillanatot, amit egyszer már átéltem, vagy átélhettem volna, de ott akkor tudat alatt rontottam el, most meg tudatosan....
Mai napig bánom, vagy éppen nem bánom, de fáj, hogy nem tudtam végigélni azt a pillanatot Ferivel. És most ugyanezt tettem "MrKisfiú"-val is. Annyira hülyének érzem magam emiatt, hogy amiért eddig szenvedtem, most hagyom hogy csak úgy elszálljon. De sajnos tudom, hogy ha ezt most megfogtam volna, akkor sosem eresztem el többé, és még jobban fájna.
Még Ferinél is fél évig tartott a felépülés utána, most is tartok ettől a lehetőségtől, még így is, hogy én magam toltam el.
Pedig legszívesebben továbbnéztem volna az arcát, megpusziltam volna, megcsókoltam volna, átöleltem volna, és sosem eresztettem volna el. Megsúgtam volna neki, hogy ne menjen el, ne hagyjon el, ne hagyja, hogy ez a pillanat elszálljon, hogy tartson örökké, hogy legyen az enyém, hogy szeressen, hogy csak tartson, és sose engedjen.
Ehelyett a csóknál megálltam, majd becsuktam a szemem, nem simogattam tovább, hagytam, hogy lássa, hogy gondolkodom, hogy nem tetszik, ami történt, és főleg ő nem érdekel.
Mert valójában tudna róla szólni a történet, tudna ő lenni az, aki, de nem lehet, mert nem engedem és nem ő az.
Ki lett rakva, meg lett mondva és elmagyarázva. Ez egy beteljesülhetetlen kapcsolat, és én csak annyira akarok már valakit is szeretni, hogy képes vagyok ezt bárkiben is meglátni, akár még benne is.
De nem ő az, és ennek itt most vége....
Feledj..............................................................................
