- Haló!
- Szia! Mizu?
- Szívem, most nem vagyok otthon, így nem fér bele egy kis szexi..
- Értem, nem gond, mizu?
- Nem megyünk el moziba?
- Nem akarok mozizni.
- Akkor mit akarsz? Mondd gyorsan, mert vezetek és akkor arra megyek.
- Van nálad fürdőruha?
- Persze, állandóan fürdőruhával mászkálok mindenhová....
- Kár, pedig most már tényleg összehozhattuk volna a kis fürdőzést, úgyis tudok egy jó helyet..
- Most mondd, ha menjek haza érte, mert akkor arra fordulok.. De ha megyünk fürdőzni, akkor nekem előtte kell otthon egy óra készülődés...
- Az nem jó. 3-ra fogászatra kell mennem, és ahogy ismerlek 1-nél előbb nem készülsz el..
- Jó oké, akkor menjünk máskor. Mondjuk vasárnap. Holnap úgyis ünnepled a szülinapod, és aztán másnaposan jó lesz egy kis vasárnapi áztatás, oké?
- Oké, szerintem még jó is lesz a vasárnap.
- Amúgy micsi?
- Semmit, nem kellett bemennem végül most melózni, úgyhogy itt vagyok a BMW bontónál.
- Oké, ha van kedved, most úgyis ráérek, talizhatunk ha gondolod..
- Oké, de mit csináljunk?
- Menjünk moziba!
- Nem akarok mozizni, menjünk enni, gyere ide a Shell kúthoz!
- Ok, 10 perc és ott vok! Szia!
-Szia!
Így esett, hogy tegnap délelőtt összefutottam 'B'-vel.
Egész jó kis barátok lettünk. Nem is gondoltam volna, de így alakult.
Mikor beültem a kocsijába, láttam a mozdulatot, amivel köszönteni akart, és nem egy átlagos puszi-puszi lett volna. Láttam, hogy csókra fordítja a fejét, így inkább nem puszilkodtam és csak egy "Szeva"-t elejtettem neki.
Csacsogtunk, elmentünk egyet gyrosozni, és megint csak beszélgettünk. Kaja után elmentünk a Duna-partra sétálni. Meg akarta fogni a kezem, de nem engedtem. De végül beadtam a derekam, mert nagyon fázott, és kicselezvén a kabátja zsebébe ökölbe szorítva raktam be a kezem, hogy ott melegítse. Nem engedtem, hogy átkulcsolja az ujjaim.
Aztán bementünk a MÜPA-ba, de nem mentünk fel végül a kiállításra, mert pont holtidőszak volt. Így visszamentünk a Nemzeti elé, és a kilátóba sétáltunk fel.
Csókok. Állandóan csókolózni akart. Én meg nem. De engedtem neki, ideig-óráig, kicsit, nem sokat. És nem értette a helyzetet, hogy miért tolom el.
Eltoltam, mert olyan volt a csókja, mint amikor eszel, de nem vagy éhes. Amikor semmi extra nincs a következő falatban, csak a "kötelező" miatt eszed meg. Egy idegennel is jobban lett volna kedvem csókolózni, mint vele. És nem azért, mert rosszul csókolna. Hanem egyszerűen nálam a csók érzelmekből áll, pezsgésből. És ezek vele már egy szimpla talin nincsenek meg. Ilyenkor csak a barátság érzetét érzem.
Persze a szex megint csak más. Az még mindig tökéletes, de ott is furcsa, amikor csókolózunk, bár ott még meg tudok barátkozni vele. De így... Így kettesben, baráti program keretében... Nem... Sajnos?! - NEM SAJNOS! - így a jó.
A szememre vetette, hogy mégis mi történt velem? Velem mindig olyan jókat tudott csókolózni...
- Jah persze.... Én még emlékszem a múltunkra. Emlékszem, amikor a kapcsolatunk vége felé már nem akart megcsókolni. Amikor nekem kellett könyörögnöm egy csókért. Hogy ne csak egy puszit kapjak, hanem többet... Akkor ott miért nem volt akkor jó? Miért most? - Most már nekem nincs kedvem....
Nem tudom, hogy mi történt vele, és miért akart ennyire csókolgatni, gondolom csak éppen egy ilyen fázisban volt... De uralkodhatott volna magán... Én azt az oldalt köszönöm szépen nem kérem! Még egyszer nem!
És a legfurcsább az volt az egészben, hogy még mindig ahogy tesztelgetem magam, hogy érzek-e még iránta valamit, azt a megfejtést találtam, hogy:
Ha mi egyszer újra összejönnénk, én tudnám tartani az iramot, tudnám csókolni, tudnék vele élni, tudnám vele élni az életem... De amikor a szeretlek szóra gondoltam... Megborzongtam... Azt már soha nem tudnám kimondani neki.... És ez... Ez fájt. Fájt, hogy elérte azt a szintet, amikor rádöbbenek, hogy már csak barátként szeretem, és szerelemből soha többé...
Ajánlom neki, hogy ő is így legyen velem!
Kétlem, hogy másként lenne, és remélem is. Csak furcsa, mert 2011.január 17-e óta, a szakításunk óta sohasem volt még ilyen... És remélem nem is lesz.
Holnap elmegyünk fürcsizni, ha összejön... Mert ez nála sohasem biztos, de aztán egy pár hét szünet kell... Nehogy valami rossz irányba forduljon... Nem kell a sok tali. Az ártana a barátságunknak!
Az ex lehet még legjobb barát, ugye?!....
Igen?!.......................................................