Miért fáj még midnig? Miért kell még mindig? Miért nem hagyom el a pillanatot és nézek előre a jövőbe? Nem tudom… Nehéz és nehéz is marad, míg nem lépek túl…De talán nem is akarok túllépni,mert hiszem hogy ez a jövőm,hogy ő lesz és ő is volt… Mi van ha Ő a NAGY Ő?! Mivan ha csak így futni hagyom? Hagyom hogy az idő miatt kicsússzon kezemből az irányítás, és hagyom hogy odavesszen még a gondolat is , hogy Ő meg én…
Higgyem hogy Ő Az, hogy Ő kell és Ő is lesz?! Nem tudom a választ, és azt sem hogy kire kellene azt hinnem, hogy igen Ő AZ… Megfordult már egy-két ember az életemben, és mai napig,míg visszagondolok, átsuhan a fejembe, hogy ki?! Pillanatnyi fellángolásból, hiszem hogy most épp Ő, de egy kis idő után átjár a testemen,a lelkemen és a szívemen a tény, hogy mégsem. Tudni akarom és nem csak szeretném, hogy ki is Ő? miért kell még midnig nekem és miért vonz a gondolat még mindig, hogy igen a sors hozzárendelt. Most válasszak, hogy A vagy B? Nem teszem, mert mindekettőnek van előnye és hátránya is…
Hülye tini, hülye kamasz, érzelmileg instabil ember, lelkinyomorék, fáradhatatlanul szerelmes, vagy épp csak egy normális ember aki túl sokat gondolkodik… Túl sok kérdés megválaszolatlan, túl sok mondat,melynek helyét még midnig nem találom. Az élet nehéz,de küzdök,hogy könnyebb legyen. A megfejtés elöttem van, de ehez mind idő kell. És a lerosszabb tény, hogy várni, várni és midnig csak várni?! Nem akarok várni! Tudni akarom! De a tény, hogy muszáj, nem hagy nyugodni, nem hagy, hogy ne sietessem…
Különleges és egyben borzasztó egyszerű a megoldás, elterelni úgy a gondolatokat, hogy közben csak megjátszom magam és várok… persze a szeretet és a szerelem nem hül ki,mert valós és az is marad,de kimutatni nem fogom és nem is akarom… Maradok az aki vagyok elöttük és meghúzódom a sarokban, míg eljön a pillanat és megfejtem,h ki Ő és mit kell tennem………
