Sangel

Milyen érdekes, hogy egy 10 perce még majd kicsattantam a boldogságtól, és most már nem vagyok az, sőt lehangolt vagyok… Vasárnap este még meghoztam a döntést, aminek tudtam, hogy nem lesz jó vége, de mégis megtettem… Elhatároztam, hogy nem agyalok rajta, persze ez megint nem sikerült. Mégis ma hajnalba visszajelzést kaptam, és hirtelenjében minden megváltozott, más alapokra helyeztem az életem, megfogadtam, hogy várok, és már előre tudtam a következő 4-5 hónapomat, hogy mivel fog telni… Ezt mind 1-2 óra alatt gondoltam át, és közben még aludtam is… Aztán valahogy rávettem magam, hogy körülnézzek… és nem tetszett amit láttam, vagyis nem rossz(mármint nekem az) de semmi kifogásom nem lehet ellene, és már megint a rohadt bűntudatot érzem, hogy megint én vagyok a jó dolgok elrontója… Pedig most enyém volt először… Nem úgy mint tavaly nyáron, amikor csak belepiszkáltam a dolgokba… Most én voltam az első, és még mindig nekem is kellene lennem… De sajnos nem megy, hogy egy ártatlan személyt csak úgy arrébb lökjek, felborítsam az egész életét, sem neki sem a barátinak… És most bassza meg… megint én vok ott ahol a part szakad, se előre se hátra. De azért megpróbálok újra az első lenni…