Elhagyott kedv, elhagyott szeretet,elhagyott szerelem, elhagyott érzések…
Nincs már boldogság, se fény, sem pedig jókedv…. Csak barangolsz körbe-körbe, nem tudván hová vezet az út, mely oly sötét, hogy a félelem már elcsitult. Csak a fényt keresed, de már az is megszűnt….
Elhagyod a világot, belépsz egy másikba, de észrevétlenül is minden ugyanolyan marad… Csak egy nagy sötét folt…
Elfelejtetted, hogy ki vagy, hogy honnan jöttél és hogy hová tartasz, csak az éj lebeg szemed előtt… Sosem gondolsz a színekre, mert számodra megszűntek, mint ahogy az élet napsugara is, ami alkotná őket…
Szaladsz a messziségben, mert egy gondolat elrepített oda, ahol egyszer még színes volt minden, a boldogság körüljárt, a vakság nem létezett és te magad is örömteli voltál… De amilyen gyorsan suhant a gondolat, oly gyorsan szállt is el, és már arra sem emlékszel mért kezdtél el szaladni…
Már csak az összerogyás maradt, a vakság és a vég… Már nem hiszel semmiben,senkiben, nem hallasz semmit és senkit, megvakultál és már nem érzel semmit…
Csak fekszel az sötétség közepén, gondolataid kezdenek megszűnni, a világ elhalad melletted, elveszted önmagad…
Te már nem létezel…
